Tanulmányok Budapest Múltjából 24. (1991)

TANULMÁNYOK – STUDIEN - Gyalay Mihály - Szekeres József: A Szent Margitsziget Gyógyfürdő Részvénytársaság története = Geschichte der Heilbad-Aktiengesellschaft Sankt-Margarethen Insel 115-172

csónakon lehetett elérni. A Margitszigetet részvénytársasági alapon bérelték ki, s a közönségtói ekkor kezdtek el belépődíjat szedni. 1872-ben már hatalmas ütemben folyt a Duna-parti gátak kiépítése a szigettói Csepelig. Ekkor kotorták el a kicsiny Für dóságetet is; sajnos félszáznyi 35-40 °C-os hőforrásával együtt. A Margit-híd építése 1873-ban vette kezdetét, amikor hazánk egyesített új f óvárosa, Budapest megszületett. 1900-ban elkészült a szigetre levezető szárnyhíd is.

14 Ezzel a Margitsziget idegenforgalmi nevezetesség lett. A főherceg a Margitszigetet a Székesfővárosnak megvételre ajánlotta fel. A sziget értékét az Ybl-fürdő is nagyban emelte. A meg-megújuló alkudozások során a főváros a szükséges 11 millió korona vételárat végül is 1908-ban előteremtette, óriási összeg volt ez akkoriban, ha figyelembe vesszük, hogy Budapest évi költségvetése 1906-ban 40,8 millió K-t tett ki; s a város 12 537 alkalmazottjának évi összilletménye pedig 24 millió K. A fiatal magyar főváros a vétel időpontjában szinte elmerült adósságainak özönében - a tartozások 1910-ben elérték a 184 810 654 koronát. A főváros urai 1913-ban átadják a szigetet a svájci-angol tőkések részvételével alapított' társaságnak. A Margitsziget megvásárlásakor a főváros vezetői előtt a sziget üdülő,

15 szórakozási, gyógyhelyi és idegenforgalmi szempontokból történő jobb hasznosítási lehetőségeinek célja állt.

16 A vételt követően kívánták megoldani a sziget tovább már nem halasztható fejlesztésének feladatát is.

17 A legfontosabb teendők voltak: a két részből álló sziget egyesítése, árvédelmi célzatú feltöltések és a partvédelem kiépítése, utak, csatorna- és vízhálózat létesítése, más közművesítések, mint pl. a közvilágítás korszerűsítése és bővítése, a közlekedési kapcsolatok rendszerének kiépítése stb.

18 A főváros anyagi lehetőségeit azonban a vétel egymagában is kimerítette. A nagyösszegű infrastrukturális beruházásokhoz hiányzott a kellő pénzügyi fedezet. A Margitsziget jövője körül támadt bizonytalanságban a külföldi tőke számos üzleti lehetőséget vélt felfedezni. A sajtó nyomban felfigyelt ezekre a jelenségekre, és különféle álláspontra helyezkedett. Volt orgánum, amely és közíró, aki nem idegenkedett a külföldi tőke bevonásának gondolatától, és nem látott abban mást, mint az ország, a város felvirágoztatását. A sajtó jó része a pillanatnyi érdekek szolgálatába szegődött, és arról írt, amiért megfizették. Akadtak azonban, akik a Margitsziget jobb kihasználásának jelszavai mögött felismerték a külföldi ajánlatok igazi célját, a profitszerzést.

19 Ezek kitartottak amellett, hogy minden körülmények között magunk fejlesszünk és építkezzünk. Tekintettel azonban arra, miszerint a hazai idegen arisztokráciának és tőkéseknek az érdekei távolról sem voltak azonosak a köz érdekeivel, a sziget urai szélesre tárták a kapukat a nyugati tőke előtt. A sziget hasznára pályázó tőkéseknek készségesen siettek segítségére a pénzhiány miatt kényszerhelyzetben lévő Budapest Székesfőváros vezetői is. A szigetet kezelő Fővárosi Pénzalapot gyakorlatilag a Fővárosi Közmunkatanács képviselte. A sziget felhasználására és fejlesztésére vonatkozóan olyan elhatározás született, hogy arra egy külön bérleti részvénytársaságot kell alakítani, s a Közmunkatanács majd e társaságnak fogja a bérletet átadni. A részvénytársaságot óvadék letételére kötelezték, amely visszalépés esetén odavész. A Közmunkatanács és a főváros vezetőinek elhatározását követően megindultak a puhatolódzó megbeszélések a létrehozandó bérlőtársaság körül. Rövidesen kiderült, 116