Tanulmányok Budapest Múltjából 23. (1991)

TANULMÁNYOK – STUDIEN - Gát Eszter: Pest-budai zongorakészítők = Klavierbauer von Pest und Buda 147-259

ben Beregszászyval társult, s iparjogot nyert, hogy segédekkel újrendszerű zongorákat készítsen. Az 1844-ben szabadalmaztatott rendszerű zongorákkal az 1845-ös bécsi Iparműtárlaton dijat nyert. 1845-ben a Pesti Hírlap Beregszászy és Mata aláírásával egy levelet tett közzé, amely szerint mindketten haza kívánnak térni és az 1846-os Műipartárlaton egy tremolo-mechanikával ellátott, betolható fedelű szárny alakú zongorát és egy Broadwood-mintára készült, javított mechanikájú asztal-zongorát kívánnak bemutatni. Mata azonban meggondolta magát és Londonban telepedett le, ahol 1851-ben szabadalmat kapott szivacs borítású zongora-kalapácsaira. Irodalom: Beregszászy 1874.; R.E.M. Harding: The Piano-Forte. Cambridge, 1933. 182.; Pesti Hírlap, 1845. 415.; Zenészeti Lapok 1874. 251.; BFL-Rel. a.n. 15630. (lásd még: Beregszászy.) MATSCHINGER (MANTSCHINGER) Anton: Említve 1806-1824. Orgona és zongorakészítő Budán. Hirdetéseiben különböző típusú, saját készítményű zongoráit kínálta, amelyekre egy év garanciát vállalt. 1824-ben a tabáni templom orgonáját és hegedűjét javította. Ismert cime: in der Festung in Ofen im Mészárosischen Hause, in der Herrengasse Nr. 48, zu ebener Erde (1805-1807) Irodalom: Szigeti Kilián hagyatéka; VOPZ1805/11., 1806/20., 1807/15. PACHL Henriette: lásd ZAPF PACHL Johann (Karl): Említve 1827-től, megh. 1870. zongorakészítő, kereskedő Pesten. A pesti születésű zongorakészítőt a címjegyzékek már 1827-ben említik, habár mesterjogot csak 1833-ban, polgárjogot 1840-ben nyert. A hangszerkészítők céhének megalakulásától (1836) tagja, 1845-1855-ig elöljárója volt. Az 1836-os céhösszeírás szerint három legénnyel dolgozott, akik közül Chmel József nevét ismerjük (1833-1837, 1839-1845). 1846-ban a pesti Iparműkiállításon „kellemes és csengő hangú" zongorájával kis arany emlékpénzt nyert. Beregszászy szerint ebben az időben harminc zongorát készített évente. Műhelyét 1847-ben leépítette, pénzén telket vásárolt. Felesége halála után, 1849-ben ingó- és ingatlan vagyonáról leltár készült. E szerint jelentős készpénz vagyonnal rendelkezett, műhelyében azonban csak „két gyalupad és némi szerszám, 10 zongora (cseresznye-, dió-, jávor-, és szilfa borítású) és 10 zongora tok" volt. Az 1850-es években egyre kevesebb zongorát készített, azután már csak bel- és külföldi zongorák árusításával foglalkozott. 1869-ben leánya Pachl Henriette zongorakereskedői iparjogot nyert. Zongorák: MTA Zenetudományi Intézet Zenetörténeti Múzeum (1850 körül), ltsz: 79.17.; Budapest Történeti Múzeum (1830-as évek és 1850 körül), ltsz: Ip. 69.65 és 59.34.1. Ismert címei: an der Donau no. 2 (1827); im Neumeyerischen Hause an der Donau No. 29 (1833); im alten Theatergebäude 2 (1846-1860); Herreng. 6 (1859-1865); Obere Donau Zeile (1867-1870). Irodalom: Illyefalvi én.; hoz 1936.; Beregszászy 1874,1879; Hetilap 1846.160,1356.; 12 Tanulmányok XXIII. 177