Tanulmányok Budapest Múltjából 23. (1991)
TANULMÁNYOK – STUDIEN - Gál Éva: Buda környéke a töröktől való visszafoglalás idején = Die Umgebung von Buda (Ofen) zur Zeit der Rückeroberung von den Türken 77-99
György, Gál Tamás, Kerék János, Lukács András, Mucsy István, Mucsy Mihály, Pap János, Végh István. 50 Valószínűleg 1686 előtt is Kalászon élt az 1697-ben Borosjenő ügyében tanúként kihallgatott Wolfgang Rácz 60 éves, Uranics (?) Kalenics 50 éves és Petrus Milos 35 éves kalászi lakos. Helynevek, gazdálkodásra és szokásokra vonatkozó adatok Ugyanazok a 17-18. századi források, amelyek a Buda visszafoglalását megelőző évtizedekben Buda környékén élt emberek nevét megőrizték számunkra, számos régi helynevet is megörökítettek, és rögzítették a korabeli gazdálkodás, életmód, szokások egyes mozzanatait is. A „török birodalmában lévő" magyarok jogvitáiban magától értetődő természetességgel a magyar vármegyei hatóságok jártak el. 1652-ben Szentendre és Pomáz, 1660-ban pedig Tótfalu és Bogdán határvitájában Ráday András alispán, illetve Egri István szolgabíró utasítására Varga János, „Váczon lakozó" juratus assessor és Tenköly István tordai nemes, „második eskütt", illetve ugyanez a Varga János már mint alszolgabíró és Fráter Balázs, „Váczon lakozó második eskütt" végzett tanúkihallgatást és határmegállapítást. Pomáz és Kalász területének megsértése miatt e falvak birtokosa ugyancsak Pest vármegyénél tett panaszt 1660-ban a szentendreiek ellen, akik „az pogány ellenséggel, az törökkel társalkodván, azokban bízván, és azoknak erejükkel és hatalmokkal fogván minden dolgaikat, és azokat ingerölvén minden hatalmas foglalásokra", az említett faluk és a körül fekvő puszták határait foglalják, „és az török pogány ellenséggel is foglaltatják". 1676-ban azonban, amikor „Szent Endrei és Pócs Megyeri lakos emberek között egy darab földön [a Szentendre és a Pócsmegyer által használt Leányfalu puszta határán] volt veszekedés", nem a nemesi vármegye tisztviselői tettek igazságot, hanem „az keresztyén uraktól s az török uraktól adatott parancsolat, hogy vidéki emberséges hites emberek" igazítsák el a dolgot; ezért az ügyben hat környékbeli helységből (Tótfalu, Kisoroszi, Vác, Rátót, Körtvélyeskeszi, Óbuda) kiküldött tizenkét lakos járt el. A 17. századi határperek irataiban előforduló helynevek közül 1652-ben, a Szentendre és Pomáz közti vitában nevezték meg a Duna partján fekvő Mester rétjét (amelynek határjelölő szerepéről a tanú egyébként „Békás Megérj régj öregh embertől" hallott); Czikó földeit, a Kő-hegyetvagyKőszálat, Szenesét, a Duna-parton lévő Bolhavárat, a Kerek tó nevű nádas, mocsaras mélyedést. A Czikó család a 15. században volt itt birtokos, ez a név tehát bizonyosan török megszállás előtti időből származik, de valószínűleg a többi is. Ez a név ma is él a Nagy Csikóvár hegynévben, s ugyanígy máig fennmaradt a Kő-hegy elnevezés. 1660-ban a Bogdán és Tótfalu közti vitában beszéltek az Úr Széki nevű hegyről (ma: Urakasztala), a Karicsa nevű erdőről (ennek neve a Kalicsa-patak elnevezésből maradt fenn), aBogonyi patakról, a Vértes-hegyről. A Szentendre és Leányfalu közötti határmegállapításban csak egy helynév szerepel: a Hidegvized patak, amely a Dunába szakad és a két helység között határul szolgál. Ez a 86
