Tanulmányok Budapest Múltjából 23. (1991)

TANULMÁNYOK – STUDIEN - Gát Eszter: Pest-budai zongorakészítők = Klavierbauer von Pest und Buda 147-259

Irodalom: Gábry 1962; Szigeti Kilián hagyatéka; BFL-Tan. 9080/1850-1852 és XII.387/1856. BEREGSZÁSZY Lajos: 1817-1891. A legismertebb és legeredményesebb magyar zongorakészítő. Békésen született, mesterségét Temesváron, majd Debrecenben Veres Józsefnél tanulta. 1834-től kb. hat évig vándorolt: Pesten Zobel Ferencnél és Peter Vendelnél, Szegeden Kovács Istvánnál, Bécsben Simon Józsefnél, Temesváron Papp Gábor műhelyében dolgozott. Az ezt követő években neves külföldi gyárakban tanulmányozta a zongorakészítés technológiáját: Hamburgban egy, Londonban két és fél, Párizsban egy évet töltött. 1844-ben Bécsben engedélyt kapott arra, hogy Mata Ferenccel társulva, néhány segéddel a maga kezére dolgozhassék. Még ugyanabban az évben szabadalmat nyert különleges rendszerű asztal- és szárny alakú zongorák készítésére. A zongorákat az 1845-ps bécsi, az 1846-os pesti és az 1851-es londoni iparmű kiállításon is bemutatta: „6 3/4 oktávos paliszanderfa koncertzongora, saját találmányú, erősebb játékra és tremolóra alkalmas tagos mechanikával és angol rendszerű tompítóval, vas kiakasztótőkével és merevítőkkel, elöl betolható tetővel, és egy angolmechanikás asztalzongora (az angol Broadwood mintája szerint egyszerűsítve és javítva)". 1846-ban felvételét kérte a pesti hangszerkészítők céhébe, ahova mesterként csak egy évvel később jegyezték be. Tíz év múlva már Magyarország legnagyobb zongoragyárának tulajdonosa, ahol évente 70-80 zongora készült. 1868-ban Magyar Királyi Udvari Zongorakészítő címet nyert. Az 1870-es évek a bécsi konkurencia elleni küzdelem jegyében teltek. 1879-ben visszavonult. Zongoragyárában mintegy 1500 darab bécsi stílusú, de Beregszászy figyelemre méltó konstrukciós elgondolásait is magán viselő hangszer készült. (Agrafok alkalmazása a rezonáns tehermentesítésére, ill. ennek továbbfejlesztett változata az ún. cselló-rezonáns, mechanikai újítások stb.). Jó felépítésű, megbízható mechanikájú, kiegyenlített hangú zongorái a bécsi mesterekével is állták a versenyt. Pályája kezdetén asztal-zongorák is, később csak különböző hosszúságú és szerkezetű,alkalmanként díszesen faragott, 1853-tól angolmechanikás, 1867-től kereszthúros zongorák is készültek műhelyében. Hangszereivel számos kiállításon szerepelt. (1845: Bécs, 1846: Pest, 1851: London, 1854: München, 1855: Párizs, 1862: London, 1867: Párizs, 1871: London, 1873: Bécs, 1878: Párizs). Elkötelezett iparszervező volt. írásai a magyar zongoragyáripar helyzetéről és a zongoragyártás technikai újdonságairól tudósítottak. Tanítványai és segédei közül Fest Ferenc és Kracht Henrik (1855), Czeglédi Sándor, Hevessi Balázs, Földvári Mátyás, Lédeczy Sándor (1864-1868) és Weiser György (1870-es évek) nevét ismerjük. Liszt az 1860-as években többször hangversenyezett Beregszászy zongorán, egyet pedig a weimari Altenbungban állított fel. Zongorái: Az általa feltalált, csello-rezonánssal készített hangverseny zongora a Magyar Nemzeti Múzeum tulajdonában, ltsz: H. 1974.1. valószínűleg 1873-ból, további kb. 30 zongorája Budapest, Sopron, Szekszárd múzeumaiban és magántulajdonban. írásai: Eszmék a zongorahangfenék (Resonanzboden) alkatának megjavításához. Zenészeti Lapok 1862. II. évf. 33. sz. 222-223. (Német nyelven is); Die Klaviere auf der jetztigen Pariser Weltausstellung. Pest, 1867; Mein neues Resonanzboden - System 166