Tanulmányok Budapest Múltjából 23. (1991)
TANULMÁNYOK – STUDIEN - Gál Éva: Buda környéke a töröktől való visszafoglalás idején = Die Umgebung von Buda (Ofen) zur Zeit der Rückeroberung von den Türken 77-99
pasz-hegy nevű helyekről; 57 valószínű, hogy nemcsak az első származik a 17. századból, hanem a másik kettő is. Földesűri szolgáltatások a török időkben A Budai Kamarai Felügyelőség által 1688-ban készített összeírások esetenként kitérnek arra is, milyen kötelezettségei voltak az összeírt falvaknak Buda visszavívása előtt. Eszerint Tótfalu egészházas gazdái évente 1 forinttal és 2 icce vajjal, a zsellérek ennek felével, ezenkívül házanként 1 szekér fával tartoztak a töröknek; széna beszolgáltatása helyett Budán kellett kaszálniok és a törökök részére egy budai szőlőt megművelniök; a monostori gazdák egyenként évi másfél forintot és egy szekér fát adtak, kaszáló embereket állítottak ki; a bogdániak együttesen évi 25 forintot fizettek, egy hajó fát és kaszásokat küldtek Budára; minden egész háztól egy icce vajat szolgáltattak be. 58 A pócsmegyeriek együtt évi 15 forintot, a jobb módúak l-l icce vajat, a szegényebbek fél-fél icce vajat adtak, fát akkor küldtek, amikor a törökök kértek, s Buda mellett egy rétet kaszáltak a törökök számára. 59 Mindezeken felül e falvak lakosai tizedet adtak minden termésük, sertéseik, bárányaik és a méhkasok után; ingyenmunkát a várerődítésen végeztek. Ugyanezen összeírás szerint Tök lakosai községestül évi 15 forint cenzust, 15 icce vajat, 20 szekér szénát, 20 szekér fát adtak a töröknek, tizedet szolgáltattak, úgy, mint az előbbi falvak, ingyenmunkát azonban csak akkor végeztek, amikor a törökök házait kellett tisztogatniuk. Egy 1689-ben készült összeállítás, amely csak a Zsámbék körüli területtel foglalkozik, nemcsak a törököknek, hanem a magyar részről való földesúrnak teljesített szolgáltatásokat is felsorolja. 60 Eszerint Tök 1686 előtt a töröknek házanként 1 forint cenzussal és robottal szolgált, Zichy grófnak pedig együttesen évi 43 forintot és egy pár csizmát adott. Budakeszi a kimutatás készítése idején lakatlan volt, de az összeíró úgy tudta, hogy 1686 előtt a töröknek házanként 1 forintot, Zichy Istvánnak pedig együttesen évi 40 forintot fizetett. Zsámbék nem adózott, mert ott török helyőrség volt, Perbál és Csík pedig pusztán állott. Kalász és Pomáz 1686 előtti földesúri szolgáltatásairól egy jóval későbbi iratból, a Wattay-birtokról 1710-ben készült értékbecslésből 61 meríthetők adatok. Eszerint Kalász a „török császárnak" évi 35 forintot, a török földesúrnak házanként 1 forintot, egy szekér szénát, két szekér fát és 3 robotos embert adott; keresztény földesurának évi 45 forintot fizetett. Pomáz mind a török „császárnak", mind a török földesúrnak házanként évi másfél forintot fizetett, s az utóbbinak ezenfelül 3 okká vajat (1 okká = kb. 1,71), egy szekér fát és dézsmát adott; keresztény földesurának évi 70 forintot fizetett. A törökök számára végzett ingyenmunkáról, főként a szénakaszálásról sok későbbi tanúvallomás megemlékezett. 1710-ben Szántó és a szomszédos helységek határvitája alkalmával egy tinnyei lakos arról számolt be, hogy a vitatott területen a török időkben a tinnyeiek „falustul kaszáltak" valamely budai török szerzetesek (nyilván dervisek) számára. A szántói határ ügyében 1724-ben tartott vizsgálat során több idős ember emlékezett arra, hogy Buda visszavívása előtt az óbudaiak és a pátyiak szántói réteket kaszáltak 88
