Tanulmányok Budapest Múltjából 23. (1991)
TANULMÁNYOK – STUDIEN - Gerelyes Ibolya: Török leletegyüttesek a budavári palotából, 1972-1981 = Türkische Fundkomplexe aus dem Burgpalast von Buda, 1972-1981 21-75
A gödör korát - függesztőfüles tálakat figyelmen kívül hagyva - az álsgraffito tál és a kis füles bögre alapján a 17. század elejére keltezhetjük. ÖSSZEFOGLALÁS Buda, illetve a budavári palota török kori szerepe a történeti szakirodalom méltán kiemelt, s jelentőségének megfelelően tárgyalt témája. Az itt élő törökség, és a velük jött balkáni-délszláv népcsoportok anyagi kultúrájának - tárgyi emlékeinek elemzésével, illetve a kutatás számára való közzétételével régóta adós volt a régészet. Horváth Henriknek és Garády Sándornak a maguk korában kiváló tanulmányait - néhány kisebb kivételtől eltekintve 147- nem követték olyan anyagközlések, melyek alapján csak hozzávetőleges képet is alkothattunk volna a budai törökség tárgyi kultúrájáról. Fenti tanulmányomban megpróbáltam a budavári leletanyagot az ország egészének - ma ismert török kori anyagával való összefüggéseiben bemutatni. Minden egyes darab esetében arra törekedtem, hogy másutt fellelhető párhuzamát is megemlítsem. A budavári anyag ismeretében képet alkothatunk a hódolt területek régészeti anyagáról. A budai darabok egyes esetekben ugyan valóban kitűnnek az országos átlagból, összességükben azonban nem térnek el az ország más, a török korban fontos szerepet játszó helységének emlékanyagától. így a budai, esztergomi, visegrádi, egri, szolnoki, gyulai, székesfehérvári és pécsi darabok minden tekintetben párhuzamba állíthatók egymással. E leletanyag külön érdekessége, hogy jellegzetesen török, illetve balkáni eredetű tárgyai soha nem fordulnak elő sem a későközépkori magyar falvak ásatási anyagában, sem az olyan városokban, melyekben a 16-17. században török helyőrség nem állomásozott. A régészeti leletanyag alapján felvázolható kép azonban nem ennyire egyszerű. Az utóbbi évek ásatásai során kezd kibontakozni egy - nevezzük így - „második vonal" is. Az idetartozó lelőhelyek anyagában - annak ellenére, hogy a helység esetleg hosszabb időn át is török kézen volt - hiába keressük, nem, vagy csak igen kis százalékban találjuk meg a fentiekben elemzett török leletanyagot. Csak utalnék a régebbiek közül pl. a füleki vár, az újabbak közül a békési török palánk, vagy az ozorai várkastély kerámiájára. E várak anyagában túlnyomó többségében a helybeli lakosság által is használt tárgyakat találjuk. Külön figyelmet érdemel a Dél-Dunántúl, ahol nagy számban kerülnek elő a korabeli balkáni-délszláv fazekasságra jellemző, kézikorongon készült edények. Tanulmányomban megpróbáltam az eddig egységesen hódoltságkorinak nevezett leletanyagban egyfajta időrendet felállítani. Az alábbi összefoglalás kísérlet a most feldolgozott budavári, valamint az eddig közölt török kori kerámia alapján a főbb típusok összefoglalására, és egy török kori kerámia-kronológia kialakítására.
