Tanulmányok Budapest Múltjából 23. (1991)
KÖZLEMÉNYEK – MITTEILUNGEN - Nagy Emese: Az 1987. évi Zsigmond évforduló eseményei és tudományos jelentősége = Ereignisse und wissenschaftliche Bedeutung des Sigismund-Jubiläums 1987 303-334
területek egymástól különböző fejlettségében és eltérő érdekeiben kereshető, de hozzájárult az is, hogy túl sokfelé tekintett, s hogy céljait sokszor nem vitte végig, megelégedett kompromisszumokkal. Ezért hagyta halálakor válságban országait. A maga bukását viszont sokszor elkerülte, a túlélés politikusa volt. A másik, kifejezetten történeti vonatkozású cikkre - Engel Pál: „Az utazó király: Zsigmond itineráriuma" 20 - a kiállítás leírásánál már részletesen utaltunk. Leközli a kiállításon is bemutatott térkép-sorozatot, s bőséges magyarázatot fűz hozzájuk. A térképeknek, Zsigmond mozgásainak az ismerete sok segítséget nyújthat a korszak további történeti- és egyébirányú kutatásaihoz. A katalógus I. kötetének következő tanulmánycsoportja >y Az uralkodó és udvara" összefoglaló címet viseli. A Zsigmond képzőművészeti ábrázolásairól szóló cikk azt igazolja, hogy az uralkodó személye széles körben foglalkoztatta Európát, még halála után is. A további négy tanulmány - különböző szempontokból és megvilágításban elsősorban az uralkodó környezetét alkotó bárókat és külföldi főurakat, azoknak Zsigmondhoz való viszonyát érinti. E kérdéskörrel szorosan összefügg a királyi-császári reprezentáció lényeges részét alkotó rendalapítások kérdése. A Zsigmond-ikonográfia gazdagságáról már a kiállítás anyagának ismertetésénél is szóltunk. Végh János tanulmánya 21 sorra veszi a jelentősebb valódi és rejtett portrékat, s felveti a kérdést, hogy mi volt az oka annak, hogy „Zsigmond alakja, arcának és viselkedésének bizonyos vonásai annyira megigézték kortársait, hogy többször ábrázolták rejtett portréját, mint bárki másét^és ez a szokás nem ment ki a divatból halála után sem", sőt, vonásai, öreg emberek ábrázolásaiban, az eredeti példakép elhalványulásával formulákká merevedve, még sokáig tovább éltek. A kérdést a kutatás jelenlegi állása mellett nem tudja megválaszolni, de - utalással Eberhard Windeckének Zsigmond szépségét hangsúlyozó megjegyzésére - egyelőre elfogadja Vayer L. és G. Schmidt felfogását, akik szerint Windecke mondása „nem csak egyszerűen szépséget jelent, hanem inkább arra utal, hogy mennyire megfelelt fellépésével a korszak, az 1400 körüli nemzetközi gótika embereszményének. Lehetséges, hogy ez volt páratlanul nagy és feltűnően hosszan tartó hatásának legfőbb magyarázata". Engel Pál „Zsigmond bárói" c. cikkében 22 vizsgálja a „bárók" fogalmát, szerepét, feladatait, helyzetét, a bárói arisztokrácia alakulását, s ezzel a Zsigmond bel- és külpolitikáját támogató legfontosabb rétegről nyújt részletes elemzést. Ulrich Richentalnak a konstanzi zsinatról, s Zsigmond zsinatai szerepléséről írott krónikája „a15. század egyik bestsellere volt" írja Elisabeth von Gleichenstein 73 . Ezért másolták le több ízben - szerencsére - mivel az 1420 körül készült eredeti kézirat elveszett. A tanulmány a ránk maradt kéziratváltozatoknak elsősorban az illusztrációs anyagával foglalkozik, s az ismert ábrázolásokból következtet vissza az eredeti mű képeinek stílusára, magas művészi színvonalára. Kovács Éva a Sárkányrend eredetét, jelvényét, jelmondatát a Luxemburgi uralkodók rendjeinek, azok jelvényeinek, devizáinak együttesében vizsgálja 24 , s messzemenő összefüggéseket állapít meg közöttük. Elemzései nemcsak a rendekkel kapcsolatos tárgyi ismereteinket gyarapítják új kutatási eredményekkel, de alapos betekintést nyújtanak a korszak szellemiségébe, lovagi gondolkodásmódjába is. A Sárkányrend fennmaradt hazai és külföldi emlékeit Lövei Pál gyűjtötte össze 25 . A 310
