Tanulmányok Budapest Múltjából 23. (1991)

TANULMÁNYOK – STUDIEN - Gát Eszter: Pest-budai zongorakészítők = Klavierbauer von Pest und Buda 147-259

is ajánlotta. Egyik készítményének Beethoven volt a tulajdonosa, aki 1814-ben „Louis van Beethoven S. A. Vogel priv. Möbelfabrick in Pest No. 152 A" jelzetű zongoráját egy másik zongorakészítőnek eladta. Zongora: Egy asztal-zongora az eszéki (Osijek, Jugoszlávia) múzeumban, „S. A. Vogel priv. Möbelfabrick in Pesth" jelzéssel; a Beethovennek készített szárny alakú zongora: Smithsonian Institution, ltsz.: 1982.0740.01 Ismert címe: In dem Hause des v. Hertschut außer dem Hatvaner Tor (1810); Nagyhíd utsza az előbb Jung most Pappasoglou házban az új theatromnak átalellenében (1814) Irodalom: Illyefalvi én.; Zlinszkyné 1957.153-218; Horváth L: „Tafel Klavier" ili „Fortepiano" u Zbirci Muzeja Slavonije. Osjeeki zbornik 14/15. Osijek, 1973-75; W. S. Newman: Beethoven's Pianos Versus His Piano Ideals. Journal of the American Musical Instrument Society. 1970. 488.; VOPZ, 1809: 104; 1810: 271, 280; 1812: jún. 25; Tudósítások: 1812/2. No. 14; 1814: No. 26; 1815. No. 1835; No. 18. VOPATERNI Joseph (idősebb): Említve 1797-1827. Pesti orgona- és zongorakészítő. Prágában született, 1797-ben a pesti Czeiner Alajos műhelyében dolgozott. Miután hangszerkészítői mesterjogot nyert, 1803-ban a pesti polgárok sorába is felvették. Az ezt követő években házasságra lépett Munkhart Teréziával, kitől Joseph (1806), Johannes (1815) és Georgius (1816) nevű fiai születtek. Elsősorban orgonaépítőnek tartotta magát, de zongorákat is készített. Legényei közül csak Habersberger nevét ismerjük, aki négy éven keresztül (1806-1810) dolgozott műhelyében. Az orgonakészítők 1817-es, céhprivilégiumot kérő felségfolyamodványát Vopaterni is aláírta. 1827-ben feltételezhetően még dolgozott, 1833-ban már nem élt. Ismert címei: Ungergasse (1803-1805); L. 25; (1815-1822); Pfeifergasse 277 (1822). Irodalom: Illyefalvi én.-Jsoz 1936,1926 a; BFL-Hcl; BFL-Miss. 7947; Matr. B. (1815, 1816). VOPATERNI (WOPATERNI) Joseph (ifjabb): sz. 1806, említve 1833-ig. Zongorakészítő. Id. Vopaterni J. Orgona- és zongorakészítő fia. 1833-ig pesti lakos, zongorakészítő legény. 1833-ban egy kérvényt nyújtott be a pesti Magisztrátushoz, amelyben engedélyt kért arra, hogy Bécsbe települhessen. Még ugyanabban az évben Bécsben mester- és polgárjogot kapott, ahol álló- és szárny alakú zongorákat készített. Bécsi zongoraüzeme később „Wopaterni und Sohn" néven működött. Zongora: egy 1860-körüli zongora, „J. Wopaterni in Wien" jelzéssel a Magyar Nemzeti Múzeumban, ltsz. H. 1971.14. Irodalom: Ottner: 1977; Fischhof 1853.38. BFL-Miss. a.n. 7947. WEISS Anton: Említve 1855-1856. Zongorakészítő segéd Pesten. A hangszerkészítők céhe 1855-ben kontárkodásért feljelentette. A magisztrátusi vizsgálat szerint a vád alaptalan, mert Weiss [Johann] hangszerkészítő segédje, saját szerszámai pedig nincsenek. Irodalom: BFL-Tan. 1856 év: 2790,4120. 184