Tanulmányok Budapest Múltjából 23. (1991)

TANULMÁNYOK – STUDIEN - Gát Eszter: Pest-budai zongorakészítők = Klavierbauer von Pest und Buda 147-259

Irodalom: VOPZ 1805. 776, 788., 1806. 156. hoz K: Hangjegykiadás és hangjegykereskedelem. A Magyar Muzsika Könyve, Budapest 1936. LÉDECZY Sándor: 1846-1899. Zongorakészítő Pesten. A ceglédi földműves család fia szülővárosában asztalos mesterséget tanult. 1863-ban felszabadult és munkakönyvet váltott. A fiatal asztaloslegény először Cegléden helyezkedett el, majd Pestre jött és 1864-től 1868-ig Beregszászy Lajos gyárában zongorakészítést tanult. 1869-ben alkalmatlansága miatt felmentették a katonaság alól. Ekkor vándorlási engedélyt kért, hogy külföldi zongoragyártók műhelyeiben tanulhasson. Először Lipcsében, valószínűleg Blüthner gyárában helyezkedett el, onnan hamarosan Londonba ment. Legtovább a párizsi Erard zongoragyárában maradt, ahonnan csak öt év múlva, 1876-ban tért haza. Pesten a Hatvani utcában nyitott műhelyt. Három év múlva már a Zeneakadémia szállítója és zongoráinak javítója, hangolója. 1881-ben házasságot köt egy debreceni nagygazda leányával, és azt tervezi, hogy Pesten olyan lakást épít, „melyben együtt legyen gyár, raktár, minden." A következő évben a Dandár u. 26 sz. alatti telkén álló üvegház átalakítására kért engedélyt. „A földszintes ház, a földszinten 1 műhely a pincében 1 műhely és 2 raktár" az év végére el is készült. Tíz év múlva, 1892-ben a zongoragyár fejlesztésére 10 000 forint állami hitelt kapott, de a következő évtől esedékes törlesztéseket már csak nehezen, később .egyáltalán nem tudta fizetni. Özvegye az adósság elengedését kérte. A 14 alkalmazottat foglalkoztató műhelyben rövid és hosszú zongorák, pianinok és harmóniumok készültek, amelyeket a megrendelő kívánsága szerint bécsi-, Blüthner-, vagy angol mechanikával, „vas hangolótőkével és agráfokkal" látott el. A Zeneakadémiának szállított „iskola- és versenyzongorákkal" Liszt Ferenc és Erkel Ferenc is elégedett volt. Zongoráit több kiállításon is bemutatta; díjat nyert a székesfehérvári (1879), dési (1879), debreceni kiállításon (1881), az Országos Általános Kiállításon (1885) és a Milien, umi (1896) kiállításon is. Zongorák: egy 1879-ben készített zongorája magántulajdonban, egy néhány évvel későbbi a Magyar Nemzeti Múzeumban: ltsz. H.1970.2.; egy pianino valószínűleg 1891ből a leszármazottak tulajdonában. Ismert címei: Hatvani u. 15: lakás (1881-től); Dandár u. 26: műhely (1882-től). Irodalom: Beregszászy 1879.; Zenelap 1892.; A Hét 1896.790.; Képes családi naptár, Budapest, 1889.; Lédeczy Sándor árjegyzéke, Budapest, é.n. (1885-után); Iratok a Lédeczy-család tulajdonában; OL: Z.195 1893/4455, 1894/518; BFL-Tan. üo 1882. év: 36762-III, 1052,56378. MADARÁSZ: Említve 1848 után. Budai zongorakészítő. Budai műhelyét nem sikerült fölvirágoztatnia, ezért külföldön próbált szerencsét. Frankfurtban telepedett le, ahol Beregszászy szerint eredményesen működött. Irodalom: Beregszászy 1874. MATA Ferenc: Említve 1839-1851. Zongorakészítő. Ötéves, feltehetően Beregszászyval töltött vándorlása során megismerkedett a.neves angol, francia- és német zongorakészítő gyárakkal. 1844-ben a magyar származású zongorakészítő mester Bécs176