Tanulmányok Budapest Múltjából 23. (1991)

TANULMÁNYOK – STUDIEN - Gát Eszter: Pest-budai zongorakészítők = Klavierbauer von Pest und Buda 147-259

Irodalom: Die Ungarische Metropole 1899 évf.; F.Sz.E.K./számlák. EHLING Johann: Említve 1859-1865. Zongorakészítő. Először Budán, később Pesten volt műhelye. A hangszerkészítők céhébe nem lépett be. Ismert címei: W. Hauptg. 53. (1859-1860); L. Theaterpl. 1 (1862-1865). Irodalom: címjegyzékek. FAZEKAS Johann: 1806-1874. Orgona és zongorakészítő. 1825-ben lett orgonakészítő legény, 1825-1826-ban a pesti Peter Ignác műhelyében volt legény. 1833-ban Pozsonyban mesterjogot nyert, ahol mint orgona- és zongorakészítő működött. Egy 1840-es hirdetése szerint havonta két darab, hét és fél oktávos zongorát készített, melyeknek minden hangja tripla húrozású volt. 1855-ben Pestre költözött és orgona- és zongorakészítői mesterjogért folyamodott. A hangszerkészítő céh 1856 júniusában kontárkodásért feljelentette. Fazekas, az újra remeklést elkerülendő, megújított kérvényében orgonakészítésre és kész zongorák árusítására kért engedélyt. A mesterjogot csak hosszas huzavona után, 1856. decemberében kapta meg. Az egyedül dolgozó mester ekkor orgonák és zongorák javításával és kereskedéssel foglalkozott. 1862-től vejével, Országh Sándor orgonakészítővel is dolgozott; 1863-ban „Országh-Fazekas", 1869-ben „Fazekas Pesten" jelzéssel látta el orgona javításait. Ismert címei: T. Großefeldgasse 5 (1856); T. Königsg. 67 (1859-1867); T. Stefanpl. 3 (1856); Königsg. 30 (1867-1874). Irodalom: Hírnök 1840. ápr. 9 (Pozsony): Gergelyi Otmar közi.; Vasárnapi Újság 1863. márc. 1.: Solymosi Ferenc közi.; Gábry 1962; BFL-Tan. 1856:394,1790,4950,5791. FEHÉR János (WEISS Johann): Említve 1847-től, megh. 1874. Pesti zongorakészítő. 1848-ban Pesten mint zongorakészítő legény dolgozott. Két évvel később mesterjogot kért, hogy a maga kezére dolgozhassék, óhaja azonban csak 1852-ben teljesült. Nevét 1863-ban magyarosította Fehérre. A mintegy 10 alkalmazottat foglalkoztató cég gyártmányainak minősége az egykorú tudósítás szerint Beregszászy zongoráival vetekedett. Segédei közül csak Weiss Anton nevét ismerjük (1855). Műhelyében 5-10 zongora készült évente, de bécsi és más külföldi zongorák és harmóniumok árusításával is foglalkozott. 1869-ben megpályázta az Állami Zeneiskolának szállítandó száz zongora egy részének elkészítését, de a megbízást nem kapta meg. Talán ez a kudarc is hozzájárult ahhoz, hogy ettől az időtől kezdve már csak zongorajavítást és hangolást vállalt, és mások gyártmányainak árusításával foglalkozott. A cég Fehér halála után is tovább működött: zongorakereskedéssel, hangolással és kölcsönzéssel foglalkozott. Zongorái: Magyar Nemzeti Múzeum, ltsz. H. 1966.47.1.; MTA Zenetudományi Intézet, Zenetörténeti Múzeum, ltsz: 78.1. Ismert címei: L. Zweiadlerg. 8 (1859-1862); I. Kristofpl. 5 (1865-1869); Zongoraterme a Deák és a Váczy u. sarkán (1869. május 1-től 1888-ig); Kerepesi u. 11. (1894). Irodalom: Zenészeti Lapok 1868. jan. 19. 1869. júl. 20, 1870. jan. 23.; Budapesti Látogatók Lapja 1894; Isoz 1928; Beregszászy 1874, 1879; BFL-Tan. 7186/1850-1852, 2790/1856.; BFL-Int.a.n. 8908. 170 /