Tanulmányok Budapest Múltjából 23. (1991)

TANULMÁNYOK – STUDIEN - Gát Eszter: Pest-budai zongorakészítők = Klavierbauer von Pest und Buda 147-259

Gasse im Rózsaischen Hause, No. 615 bei den 3 Mohren (1824); Landstr. No. 647 (1827); Gyertyánffy ház a Király u. sarkán (1830-1835). Irodalom: Matr. B. (1820); Blätter 1824. 426-429; VOPZ 1830. No. 59,1832. 670, 1835.779; Tudósítások 1835/2. No. 33; Beregszászy 1874; hoz 1936; BFL-Rel. a. n. 7360; BFL-Int. a. n. 804. BALASSOVITS (BALLASOVITZ, BALASCHOVITS) Károly: 1804-1874. Zongorakészítő Pesten. A tordai születésű mester feltehetően Bécsben tanult, ahol 1837-ben már mint zongorakészítőt említették. 1838-ban H. J. Böhm, Conrad Graf és Joseph Knamm bécsi mesterek felügyelete alatt készítette el remekét, majd ugyanebben az évben mester-, ill. polgárjogot nyert és tagja lett a bécsi zongora- és orgonakészítők közösségének. Balassovits a második bécsi iparmű-kiállításon (1839) egy jóhangú, gondos megmunkálású zongorával, a harmadikon (1845) két másikkal bronzérmet nyert. Az utóbbi kiállítás katalógusa szerint az egyik zongora paliszander, a másik diófa borítással készült. A hat és féloktávos, széphangú, kellemes billentésű zongorákba gondosan megmunkált bécsi mechanikát és felső tompítót helyeztek. Készítőjük jónevű mester, aki hangszerei többségét Magyarországon adja el. Balassovits 1847-ben Pestre költözött, s a várostól letelepedési-, ill. zongorakészítési engedélyt kért. A hangszerkészítő céh különböző kifogásai ellenére 1848-ban a városi tanács a hangszerkészítő mesterek sorába felvette. 1855-1867-ben a hangszerkészítők főcéhmestere. Gyártmányai Pesten is keresettek voltak; műhelyében 5-10 zongora készült évente. Az 1860-as évek elején kénytelen volt feladni az önálló zongoragyártást és külföldi zongoragyárak bizományosaként működött tovább. Bécsben készített szárny alakú zongoráját a Magyar Nemzeti Múzeumban őrzik. (Ltsz: H. 1965.24.) Ismert címei: I., Waitznerstr., Discher-Haus (1849-1852); L., Josephpl. (1852); Lammgasse (1854); L., Dorotheag. 12 (1859); L., Elisabethpl. (1863); I., Goldene Handg. (1864); I., Herreng. 2 (1865); I., Grenadierg. 3 (1867); L., Elisabethpl. (1868); I. Grenadierg. 3 (1869-1870); I., Herreng. 2 (1871-1873). Irodalom: Bericht 1839; Bericht 1845; Magyar Nők Évkönyve 1861.207; Zenészeti Lapok 1865. dec. 14; Beregszászy 1874; BFL-Eng. 498/1848-1849; BFL-Végy. 1807/18481849; BFL-Tan. 1854: 7093,17747; 1855: 2559,7420,9280,15484; 1856: 974,2790,4816, 5535,5791; II. 394/1856. BÁRÁNY Lajos (Ágoston): Említve 1842-1856. Orgona és zongorakészítő, Bárány Károly pesti orgonaépítő fia. 1842-től a hangszerkészítő céh tagja. Orgonaépítőként dolgozott Debrecenben, Halason, Miskolcon, valamint Székesfehérváron, ahol 1846-ban Demeter József a segédje volt. 1850 előtt a pesti Képezde részére négy zongora készítését vállalta, amelyre 100 forint előleget vett fel. A hangszereket nem tudta határidőre elkészíteni, a félig kész zongorákat pedig egy korábbi adósság miatt elárverezték. 1852ben a zongorákra felvett előleg visszafizetésére kötelezték, de sem az adósságot, sem annak kamatait behajtani nem tudták. Peres ügyei miatt Pestet elhagyni kényszerült. Ismert címei: J. Kerepescherstr. 1508 (1847); J., Neben den 2 Pistolen (1850-1852); Waiznerstr. 1390 (1856); 165