Tanulmányok Budapest Múltjából 23. (1991)

TANULMÁNYOK – STUDIEN - Gát Eszter: Pest-budai zongorakészítők = Klavierbauer von Pest und Buda 147-259

GÁT ESZTER PEST-BUDAI ZONGORAKÉSZÍTŐK „Örülnék, ha talán az ipar egyéb ágairól mások kedvezőbb dolgokat mondanának, de amit a zongorakészítés terén tapasztaltakról elmondtam, az mind tiszta igazság. Ne lásson senki egyebet soraimban, mint őszinte hazafiúi jóakaratot." (Beregszászy Lajos zongorakészítő, 1874) ZONGORÁK ÉS ZONGORAMESTEREK Bevezetés 1686 szeptemberében, csaknem három hónapig tartó ostromot követően, 145 éves török uralom alól szabadult fel a két testvérváros, Buda és Pest. A lassabb, majd felgyorsult ütemű újratelepítés, újjáépítés, a kereskedelem és a termelés újraindítása évtizedekig tartott. Pest, kedvező földrajzi fekvésének köszönhetően, egy évszázad alatt óriási változáson ment keresztül. A korábban mezőgazdasággal, főként állattenyésztéssel és marhakereskedelemmel foglalkozó népességet a céhekbe tömörült, elsősorban helyi szükségletekre termelő kézművesek, kereskedők, tőkés vállalkozók, kisebb számú ipari munkásság és értelmiség váltotta fel. A18. század utolsó harmadára Pest jelentős ipari, kereskedelmi és kulturális központtá vált. A város ekkor indult igazán fejlődésnek: lakosainak száma harminc év alatt megduplázódott, 1870-ig pedig tizenötszörösére emelkedett. Az egyetem Budára (1777), majd Pestre költözésével (1783), a Királyi Helytartótanács és a Pozsonyban székelő Udvari Kamara Budára telepítésével (1784), Buda is visszanyerte régi rangját. Lakosainak száma azonban Pesthez képest sokkal mérsékeltebb ütemben növekedett: lakói birtokos nemesek, hivatalnokok, kézműves mesteremberek, kereskedők és a népesség nagyobb részét kitevő szőlősgazdák és napszámosok voltak. A statisztikai számadatok azonban alig tesznek említést egy vékony, de a városi életben fontos szerepet játszó rétegről, a muzsikusokéról. A18. század közepéig a városi alkalmazásban álló hivatásos zenészek feladata elsősorban a toronyszolgálat (a város 147