Tanulmányok Budapest Múltjából 23. (1991)
TANULMÁNYOK – STUDIEN - Rózsa Miklós: Hébé kioszkja : adatok a pesti Martinelli tér és Vörösmarty tér történetéhez = Hebe's Kiosk : Beiträge zur Geschichte des Martinelli-Platzes und des Vörösmarty-Platzes in Pest 111-146
érdekével, egyben a Konvent által érthetően védett vallási áhitat gyakorlásához fűzött érdekkel került ellentétbe. Új helyén, a Színház téren egyrészt a helyi vízellátás, másrészt az ott lebonyolódó városi közlekedés zavartalanságához fűződő érdekkel kellett felállítását összhangba hozni. Utóbbi tekintetében a városrendezési és városépítészeti érdekeket képviselő Szépítő Bizottmány elnökének, ugyanakkor a Helytartótanács elnökének, a nádornak és a Városi Tanácsnak - az utóbbinak határozataiban ugyan tartózkodó óvatossággal és eleganciával megfogalmazott - álláspontja eleinte nem egyezett. Nem egészen egy év múlva azonban a kioszk Szervita téri helyén történt kényszerű megszüntetése miatt a város közönsége (ennek egy része) kényelmi és felüdülési lehetőségei csökkenésének elhárítását, esetleg Fischer Péter személyét figyelembe vevő felsőbb hatósági döntésre került sor. A kioszk felállítása kérdésében 1842-ben csak konkurálóként mérlegelt adottságnak, a Színház téri közlekedésnek a városfejlődés következtében negyed század alatt beállított változása, a forgalom növekedése volt végül az, ami a kioszknak azon a helyen való megszüntetéséhez vezetett, amely helyen állva Pestnek egyik akkori sajátosságaként, helyi városképet formáló létesítményeként, mondhatni nevezetességeként vonult be a város életébe. Ma már, mint a főváros múltjának egyik tényezője, hozzátartozik annak történetéhez. A várostörténethez tartozik azonban az is, hogy megszűnésében szerepet játszott a környéknek a lakosság kultúráltságára igazán nem jó fényt vető s többek között Széchenyi István, Podmaniczky Frigyes és Nagy Ignác által e miatt is rosszallóan megörökített reformkori köztisztasági állapotnak a lakossági magatartás változatlansága folytán nem javuló, s a városnövekedés egyik jelenségeként a 19. sz. második harmadában talán éppen romló köztisztasági helyzet javítására a Városi tanács által való törekvés. A kioszknak a Színház térről elkerülését követően néhány év múlva megindult a Színház tér már korábban is tervezett 79 rendezése. A szabályozás 1873-ra készült el. 80 IV. Goethének attól a megállapításától vezetve, hogy az igazságot ismételni kell, mert a tévedések is ismétlődnek, befejezésül a kioszkot érintő publikációk tárgyi tévedéseire mutatunk rá, mert ezek a fennállott tényekkel ellentétes ismeretek terjedéséhez vezethetnek. Dr. Viszota Gyula Széchenyi István naplóinak általa szerkesztett kiadásában Széchenyinek 1839. május 12-i ahhoz a feljegyzéséhez, amely szerint Széchenyi e napon Fischernél fagylaltot fogyasztott, azt a téves jegyzetet fűzi, hogy a naplóban említett Fischer „Fischer Péter cukrász a Színház téren". 81 1839. május 12-én Széchenyi Fischernek csak Szervita téri cukrászdájában fogyaszthatott fagylaltot, mert Fischernek akkor a cukrászdáján kívül máshol értékesítési helye, így a Színház téren sem volt. A kioszk oda - mint láttuk - csak 1842 tavaszán került. Széchenyi 1839. október 19-i naplóbejegyzéséhez fűzött szerkesztői jegyzet viszont már helyesen utal arra, hogy Széchenyi Fischer Péter cukrásznál a Szervita téren (tehát az ottani cukrászdában) volt. 82 Széchenyi 1841. május 7-i feljegyzése szerint Hébé kioszkjába látogatott. Az ehhez 128
