Tanulmányok Budapest Múltjából 23. (1991)

TANULMÁNYOK – STUDIEN - Rózsa Miklós: Hébé kioszkja : adatok a pesti Martinelli tér és Vörösmarty tér történetéhez = Hebe's Kiosk : Beiträge zur Geschichte des Martinelli-Platzes und des Vörösmarty-Platzes in Pest 111-146

kapcsolatos 1840. évi döntését, de óvatos volt a Tanács is, amikor december 17-én csak úgy döntött, hogy a városkapitány által jelentett körülményeket a Helytartótanácsnak felterjeszti. Az 1842. január 14-én elküldött felterjesztés már egyértelműbb, és azt tükrözi, hogy a Tanács és a város társadalma érdekelt része igényeit érvényre juttatni - és Fischer céljai megvalósítását előmozdítani törekszik. A Tanács visszautalva a nádor 1838. és 1840. évi döntésére, amelyek az akadálytalan közlekedés érdekében zárták ki hűsítők fogyasztására alkalmas és nyári idényben üzemben levő cukrászdái vagy kávéházi vendéglátóhelynek a Színház téren felállítását, arra mutat rá, hogy a tapasztalat szerint Fischernek a Színház térnél kisebb Szervita téren állott kioszkja sem akadályozta a közlekedést, s hogy e kioszk a Színház tér rajz szerinti helyén felállítása esetén sem lesz útjában a közlekedésnek. Kiemelte azonban a Tanács azt is, hogy az ilyen vendéglátóhelyet megkedvelt közönség kényelme a Színház téren zavarmentesebb lesz, s hogy a javasolt hely rendőrségi szempontból is alkalmasabb. A Tanács oly döntést kért, hogy Fischer a kioszkot a megjelölt helyen „további rendelkezésig, minden abból származandó következtetés nélkül és egyedül a nyári hónapok alatt felállíthassa". Ez az idítványozott korlátozás a Városi Tanács oly jogi vonatkozású előrelátásáról tanúskodik, amelynek mint látni fogjuk, a városfejlődés folytán negyed század múlva bekövetkezett városrendezési szükséglet kielégítésekor lett a köz akkori érdekének érvényre juttatását lehetővé tevő szerepe. Nem egészen egy hónap múlva, február 3-án megérkezett a Helytartónács leirata, amely szerint a kioszknak a felterjesztés szerinti helyen történő felállításával szemben „többé semmi észrevétel nem forogván fent", most már a Városi Tanácsra bízza az ottani közlekedési érdekek érvényre juttatását, amikor arra kötelezi a Tanácsot, gondoskodjék, hogy a Színház téren a közforgalom ne legyen akadályozva, s a téren levő bérkocsiknak a célszerű elrendezése mellett mind a gyalogosoknak, mind pedig a kocsiknak minden irányból szabad és megfelelő útjuk maradjon. A döntésről a Tanács már másnap, fébuár 4-én hozott határozatával a városkapitány útján értesítette Fischert, s felhívta a város első mérnökét, Erhardt Ágostont, hogy a kioszk felállítási helyét jelölje ki, s erről még a felállítás előtt tegyen jelentést. A mérnöki eljárás eredményeképpen megállapításra került, hogy a kioszknak a tervezett helyen felállítása esetén a kioszk háta mögött 14-15 öl ( = az abban az időben alkalmazott hosszmértékek méterrendszerben mért hosszának különbözősége miatt csak körülbelül számolva 26,6 - 28,4 m) távolságra levő terület - fiakerenként bőségesen 4 négyszögölet (= kb. 14,4 m

2

) számítva - akár 80-100 fiáker állomásoztatására is elegendő ugyan, a tervezett felállítási helytől 2 ölnyire ( = kb. 3-8 m) levő nyilvános kút használata azonban csak a színházépület előtti passage további szűkülését eredményezné, ami nem ajánlatos, s mert a kút megfelelő használata a kioszknak a tervezett helyen felállítása esetén nem lenne lehetséges, Fischer a kút betömését és egy új kútnak a létesítését saját költségén vállalta. Ennek folytán a városi mérnök is a megjelölt helyet tartotta a legalkalmasabbnak a kioszk felállítására A Tanács 1842. február 25-én az ügyet a Gazdasági Bizottság elé utalta. A Gazdasági Bizottság 1842. március 22-i ülésében úgy foglalt állást, hogy a téren levő kutat a csatolt (de az iratok között sajnos már nem található) rajzon jelölt helyre lenne legcélszerűbb 121 \