Tanulmányok Budapest Múltjából 22. (1988)

VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK– STADTGESCHICHTLICHE STUDIEN - Székely György: Hunyadi László kivégzése : struktúraváltozások a magyar állam és főváros kormányzásában = Die Hinrichtung von László Hunyadi : strukturelle Änderungen im ungarischen staatlichen und im haupstädtischen Regierungs-system 61-102

zónák (gubernátor generalis totius regni Hungáriáé, gubernátor regni Hungáriáé) tekintette Hunyadit. Kapisztrán János egy 1452. január 10-i csehországi levelében ugyancsak tisztelettel emlegette Hunyadit (altus Dominus Johannes gubernátor Regni Ungarorum). A magyar—szerb közeledés abban fejeződött ki, hogy Brankovics deszpota megosztotta magyarországi birtokait és várait: 1451-ben kezében tartotta a délebbre esőket (Kölpény, Szávaszentdemeter, Zalánkemén, Zimony, Becse, Becskerek, Érdsomlyó és Világosvár), míg mások (Munkács, Szatmárnémeti, Nagybánya, Debrecen és Böszörmény) „jelenleg bizonyos helyes okból János kormányzó úrnak és fiainak birtokában vannak". A fiak (elsősorban a felcseperedett László) tehát kezdenek apjuk mellé felzárkózni. De politikai ambíciónak, helyettesi vagy utódlási igénynek nincsen nyoma. Bármennyire elnyúlt ugyanis a kormányzóság (1451. évi levelében: Johannes de Hwnyad ut regni Hungarie gubernátor), mégis ideiglenesnek látszott. A kormányzó és az előkelőbb urak közti ellentétek nem múltak el, ezt a polgárság is érezhette. Pozsonyi küldöttek 1450. március 21-én írták Budáról városukba, hogy a nemesek közössége (die gemain der edlleut) megállapodott abban és erről a megyékbe levelet küldenek szét, hogy pünkösdkor minden egyes nemes, gazdag és szegény fegyveresen jelenjék meg Rákoson. Ugyanebben megállapodtak az urak (die hern), de ellenére van a gubernátornak.

9 Mialatt a magyarországi kormányzói hatalom hanyatlóban volt, az intézmény kialakult Csehországban. Ez lényegében azzal dőlt el, hogy a fiatal JiFí z Podëbrad kelyhes nemesúr 1448 szeptemberében megszerezte az uralmat Prága város felett. Ezzel az elsőbbséghez és a központi hatalomhoz jutott el, felülemelkedve a kelet-cseh partikuláris érdekeken. A vezető katolikus hatalmasságok ellenálltak. Podëbrad György és Oldrïch z RoZmberka harcai 1450-ig húzódtak el. Eközben Podëbrad György sikeresen támaszkodott a Jan z Rokycana magiszter vezette kelyhes egyházra, amely a kompaktátákra hivatkozhatott. Mint a nemesi-polgári szövetség kifejezője ez az egyház védte a feudális érdekeket és nyugalomban tudta tartani a városi népet, mivel kis reformokat valóban egyengetett. Ezt a mérsékelt huszitizmust akarta kompromittálni és a kormányzatnak a katolikusok körében nehézséget okozni a római egyház (terjesztve Enea Silvio sienai püspök levelét Carvayal János bíboroshoz 1451 őszéről, amelyben Podëbrad Györggyel a táboritákról vitatkozott). Ilyen akciók nem értek célt és 1451-ben már régensnek tekintették Podëbrad Györgyöt Utószülött László kiskorúsága alatt. Önmagát kormányzónak tekintette és az ellenállást minden irányban megtörte. Frigyes császár megerősítette Podebradot az ország kormányzójaként, ami jogilag is lehetővé tette a cseh országgyűlésnek (snëm), hogy 1452 áprilisában Györgyöt kétévi időtartamra e tisztségbe iktassa. Mellette 11 tagú tanács működött és ez az országkormányzói hatalom csaknem királyi volt, kiterjedt a királyi jövedelmek felhasználására is. Címhasználatával a külföld felé is élt (Körmöcbánya városához 1452-ben írt levelében Georgius de Cunstat et de Podiebrad Regni Bohemiae Gubernátor). A kormányzó hatalma alá vetette magát önként Tábor városa (1452), amiről oklevelet állítottak ki. Ezzel egyben a táborita egyházat felforgatták és nőtt Rokycana befolyása — de a táboriták egy része a Chelőicky Péter-féle földalatti csehtestvéri egyházba húzódott. Mégis óriási jelentősége volt annak, hogy a kelyhes egyház Rómától független volt, 1452-től egységes huszita egyház, saját konzisztóriummal, élén Jan Rokycana érsekkel. A pozícióit védeni, sőt kiterjeszteni akaró katolikus egyház 71