Tanulmányok Budapest Múltjából 22. (1988)

KÖNYVISMERTETÉSEK – BÜCHERBESPRECHUNG - Szász Zoltán: A budai egyetemi nyomda román kiadványainak dokumentumai, 1780-1848. A dokumentumokat gyűjtötte, összeállította és ismertetőkkel ellátta Veress Endre. Válogatta, sajtó alá rendezte, a bevezető tanulmányt írta Domokos Sámuel. Bp., 1982. 627-628

humanizmushoz erősen kapcsolódva kidolgozzák a dáko-román kontinuitás történeti­nemzeti ideológiáját. A kötet — mint Domokos Sámuel bevezető tanulmányában jelzi — számos helyen pontosítja nevezettek budai cenzorkodásával kapcsolatos ismereteinket, méghozzá az adatszerű pontosítástól egészen a tisztség tényleges rangját és súlyát illető értékelésig. A cenzori állás tekintélyére jellemző adalék, hogy Gozsdu Manó (1802­1870), a később nagy tekintélyű liberális, magyarbarát román politikus már érdemi pesti ügyvédi munkával a háta mögött 1833-ban szintén megpályázta ezt a munkakört. Nem térhetünk itt ki a triásznak a szakirodalomból jól ismert nyelvészeti és történeti munkáira, vagy az 1825-ben Lexicon Budense néven emlegetett román—latin—magyar—német szó­tárra. Csak megemlítjük, hogy itt akarta megjelentetni loan Molnar-Piuariu tudós pro­fesszor — az erdélyi román művelődés talán első igazán modern szervezőegyénisége — az első román folyóiratot, ami nem elvi okokból, hanem részkérdésekben hiúsult meg. (így is Budán adta ki az első román folyóiratot, a Biblioteca Românescat 1821—30 kö­zött. Z. Carchalechi bukaresti könyvkereskedő.) Itt jelent meg 1827-ben Dinicu Golescu európai utazásának leírása, az első ilyen a román irodalomban. A kötet 563 dokumentumot közöl időrendi sorrendben. A legtöbb irat természet­szerűen a nyomdának a különféle román szerzőkkel, könyvkereskedőkkel, egyházi veze­tőkkel, valamint felettes hatóságával — a Helytartótanáccsal — folytatott levélváltásból került ki. Zömében latin, kisebb részben német és elvétve román, magyar nyelvű levelek kerültek közlésre. Az iratokat rövid rezümé előzi meg, amelyekben a nevek a mai helyes­írással, míg az Okmányokban az eredeti helyesírást megőrizve (pl. Sincai-Sinkay, Tihindeal-Czikingyal, Molnar-Piuariu — Molnár de Müllersheim) szerepelnek. A kötet megjelentetése fontos szakmai hozzájárulás a múlt századi román művelődés­történet kutatásához, s egyben törlesztés is a Veress Endre munkásságával szemben oly régi tudományos tartozásból. Szász Zoltán 628

Next

/
Oldalképek
Tartalom