Tanulmányok Budapest Múltjából 22. (1988)

KÖNYVISMERTETÉSEK – BÜCHERBESPRECHUNG - Szász Zoltán: A budai egyetemi nyomda román kiadványainak dokumentumai, 1780-1848. A dokumentumokat gyűjtötte, összeállította és ismertetőkkel ellátta Veress Endre. Válogatta, sajtó alá rendezte, a bevezető tanulmányt írta Domokos Sámuel. Bp., 1982. 627-628

A budai egyetemi nyomda román kiadványainak dokumentumai 1780—1848 A dokumentumokat gyűjtötte, összeállította és ismertetőkkel ellátta Veress Endre. Válogatta, sajtó alá rendezte, a bevezető tanulmányt írta Domokos Sámuel. Budapest 1982, Akadémiai Kiadó, 465 1. A budai egyetemi nyomda fontos helyet foglalt el a magyarországi nem-magyar né­pek és egyes szomszéd népek kulturális-nemzeti fejlődésében. A 18. század legvégétől az 1840-es évekig terjedő időszakra, tehát éppen az un. nemzeti ébredés kritikus periódusára esik fénykora. Azt az általános keretet, melybe a nyomda román vonatkozású munkássága is illeszkedik, 1977-ben A budai Egyetemi Nyomda szerepe a keleteurópai népek társadal­mi, kulturális és politikai fejlődésében c. nemzetközi tudományos konferencia helyezte sokoldalú megvilágításba. A magyar tudományos kutatás persze már jóval korábban is foglalkozott a budai nyomda román könyvkiadásával, mint ahogy a román történetírás, főként irodalomtörténetírás sem feledkezett meg ennek jelentőségéről. Forráskiadó tevékenységéről a szakmai körökben jól ismert Veress Endre évtizedeken át munkálkodott a magyar—román történelmi és művelődési kapcsolatok dokumentumai­nak feltárásán. Ennek keretében gyűjtötte össze a két világháború között a jelen kötet anyagát is az Egyetemi Nyomda archívumából. A Domokos Sámuel által sajtó alá rendezett kötet nem tartalmaz szenzációs újdonsá­gokat. Annál inkább bőséges, megbízható információkat a román cenzorok és korrekto­rok munkásságáról, a könyvkiadás egykorú politikai, szakmai, technikai és üzleti körülmé­nyeiről. A nyomda 1796-tól kapott privilégiumot görög keleti egyházi könyvek nyomta­tására. Az erdélyi nyomdák — ebben a vonatkozásban: Brassó, Nagyszeben, Balázsfalva — természetesen jelentettek meg ilyen típusú munkákat, de terjesztésüket az erdélyi nagy­fejedelemségre (illetve a kivitelre) korlátozták, míg az Egyetemi Nyomda külföldön és az egész birodalomban terjeszthette kiadványait, 1808-tól pedig a bukovinai iskolák román és „illír" nyelvű könyveinek készítésére is privilégiumot kapott. Érdemes megemlíteni, hogy a Kárpátokon túl is keresettek voltak könyvei, főként naptárai, majd később „illír" betűket is szállított a szárnyait bontogató havasalföldi nyomdák számára. Mint az iratok­ból kitűnik, a görögkatolikus egyházzal szembeni bizalmatlanság miatt, odaát szívesebben látták a budai nyomda termékeit, mint a balázsfalviét. A román kiadványok jegyzékei jól tükrözik mind a kor szellemét, mind a román művelődés adott szintjét. Nyomtak itt különféle tankönyveket, tanítói segédkönyveket, kalendáriumokat, mesekönyveket, ókori történeteket, iskolai szabályzatokat, anya­könyvi „űrlapokat", orvosi könyvet, de mindenekelőtt a két felekezet számára egyházi könyveket. Kiadtak különböző hivatalos és félhivatalos népnevelő munkákat, értelmes mezőgazdasági szakkönyvek mellett gyapottermesztési útmutatót, alkalmi füzeteket a napóleoni háborúkról, vagy éppen Az alattvalók kötelessége az uralkodóval szemben c. állampolgári ismereteket. Az utókor által nagyobb horderejűnek ítélt művek mind kapcsolódnak az ún. erdélyi triász (SamuiI Micu-Klein, Gheorghe Sincai és Petru Maior) cenzori működéséhez. Neveik nagyon is ismeretesek a magyar történeti irodalomból, ők azok, akik a 18. századi magyar 627

Next

/
Oldalképek
Tartalom