Tanulmányok Budapest Múltjából 22. (1988)
VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK– STADTGESCHICHTLICHE STUDIEN - Székely György: Hunyadi László kivégzése : struktúraváltozások a magyar állam és főváros kormányzásában = Die Hinrichtung von László Hunyadi : strukturelle Änderungen im ungarischen staatlichen und im haupstädtischen Regierungs-system 61-102
szállt át. A bíró útján fizetett október 1-én a vitás nevegyi tizedet bérbevevő Garai László nádor egy hátralékos részletet az egyházi kezelőnek (sequestrator). Október 3-án pedig egy esztergomi templomnak a budai Szent György téren levő, a Duna felé eső házát adták a bíró előtt, két esküdtje előterjesztésére, örökbérbe egy iparosnak. Október 4-én a bíró elé járult Dénes esztergomi érsek néhány paptársával, hogy a budai Olasz utcában (in piatea Italicorum) levő kőházát bérbeadja egy velencei olasz budai polgárnak, egy arezzoi olasz háza szomszédságában. November 4-én a bíró és esküdtjei előtt más házeladás, november 26-án oklevélátírás folyt. A válságos évben, nem egy ízben tehát a kivégzés helye vagy az ítélkezés részesei szerepeltek a városi hatóság, a cselekményben nem részes bíró előtt, fel-felidézve a válság okát. Münczer tekintélyére vall, hogy a város esküdtjei 1459. szeptember 7-én mint főbírájukról (iudex noster supremus) írnak róla Pozsonynak abból az alkalomból, hogy a nádor részére a Pozsonytól Budának kölcsönadott 100 forintot letette az esküdtek előtt. 1461. december 23-án a német városvezetés és a Mária templomi egyházi vagyonkezelés, német vallásos konfraternitás teljes összefonódása tűnik elő a Münczer János bíró és esküdtjei előtti eljárásból, amikor Münczer bíró egyben a Mária templom vagyonkezelője (vitricus), két másik német polgár pedig mellette mint a Krisztus szentséges teste oltár konfraternitás céhmestere (magistri ceharum confraternitatis altaris) szerepel s ekkor már a Garai nádori család temetkezési kápolnája ügyében László nádor fia Jób szerepel, akivel a magas rangot a família elvesztette. 1462. február 17-én ismét a budai német templomi kultusszal kapcsolatban tűnnek fel Münczer bíró neje és nőtestvérei, más német patríciusok feleségei. Münczer sógornői 1462-ben vízimalmot adtak el Dénes bíboros esztergomi érseknek egy északi folyón. 1462. június 1-én Mátyás király előtt eredményesen jelent meg Münczer János volt budai bíró és pozsonyi sógora, feleségükkel és gyermekeikkel ennek a malomeladásnak megerősítésére. A király elé bátran járulhatott tehát a budai német patrícius, aki mint az idősebb Hunyadi-fiú halálában ártatlan megengedhette magának a vétkes világi és egyházi vezetőkkel való hatósági és vagyonjogi érintkezést. 17 A növekvő feszültség jele, hogy egy lelet tanúsága szerint megindult a féltve őrzött vagyonkák elrejtése (egy edénykében sokszáz ezüstdénárt, amelyek közül a legkésőbbiek V. László 1452/7 közti érméi). A legkorábbi adat az összeütközésről arra utal, hogy amint eljutott a hír a budai letartóztatásokról a Maros-vidékre, kitört a küzdelem: a király fogságban tartotta Hunyadi Lászlót és Mátyást, amiért bosszúból Szilágyi Mihály és Erzsébet elragadta a Rozgonyi János illetménysóját a Maroson szállító hajó rakományát Lippánál. Hogy a bajt elkerülhetővé tegye, 1457. március 19-én a király országgyűlést hirdetett, a rendek összegyűlését többször is szorgalmazta, de lépései nem akadályozhatták az ellenpárt térnyerését. Április 14-én Temesvárott Hunyadi János özvegye és testvére Szilágyi Mihály politikai megegyezést kötött Szentmiklósi Pongráccal. V. László április 18-i, Budán kelt levelében elismerte, hogy Szilágyi pártütése veszedelmes, annak emberei még Giskra területén is szereznek zsoldosokat. Május második felében László király Bécsbe távozott, magával vive Mátyást. Bécs felé tartva Esztergomban járt a király, amikor is szabadon bocsáttatta Vitéz Jánost. De ez nem csillapította a fegyveres akciókat. Budáról küldött 1457. június 15-i velencei követjelentés már elmondja, hogy Magyarország „nagyobb része el van pusztítva". Ennek egykorú másolata milanói levéltárban mutatja, hogy egész 90
