Tanulmányok Budapest Múltjából 22. (1988)

VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK– STADTGESCHICHTLICHE STUDIEN - Székely György: Hunyadi László kivégzése : struktúraváltozások a magyar állam és főváros kormányzásában = Die Hinrichtung von László Hunyadi : strukturelle Änderungen im ungarischen staatlichen und im haupstädtischen Regierungs-system 61-102

volt, Hunyadi László méltatlan halálát a legkedvetlenebbül fogadta, sokan könnyeket ontva mutattak hatalmas fájdalmat, a hitvány királytól kis híján elszakadtak valamenynyien, mondván: 'Ej, milyen jutalmat adtak Corvin (=HunyadÍ) Jánosnak, akinek jótéteményéből Magyarország királysága annyiszor megvédve és megmentve kerülte el a törökök hatalmába kerülést'. Az elszakadást megakadályozta a fegyveresek hatalmas csapata, amely a király parancsára hosszában-széltében betöltötte a kivégzés helyét és környékét. A kihunyt testre semmi gondot nem fordítottak, csak átvitték a Mária Magdolna-templomba, ott a király katonái annak parancsára az éjszakán át serényen őrizték. Ahol megvirradván, a Krisztus teste kápolnában minden gyászpompa nélkül eltemették. Ennyi bűn méltatlanságát követték a bajok. Magyarország egész népének hatalmas gyűlölete támadt a király és azok ellen, akiknek tanácsára mindezt tenni merte. Elszakadtak a királytól Corvin János barátai, akiknek parancsnoksága alatt sok vár és erősített mezőváros volt. Ahol tehették, ezek Magyarország számos helyét tűzzel-vassal pusztíttatták. Ez a forrás tehát az áldozatnak a budai magyar polgárok plébániájára való ravatalozásáról és kápolnájába való ideiglenes temetéséről őriz hagyományt és előremutat az V. László elleni feudális felkelésre. Ezt az etnikai összetartozást és hangulatot más társadalmi hangsúllyal írja le Thuróczi János: fájdalom, szomorúság, szorongás töltötte el a gróf halála miatt az őt kedvelőket, csaknem minden magyar, nemesek és parasztok lehajtott fejjel voltak láthatók, kezüket tördelve, mintegy nehéz álomba merülve elmélkedve. Sokak arcát könnyfolyó öntötte el. Azt lehet mondani, hogy ha nem fenyegetik szörnyen a magyar néptömeget, ha a szokott órában és helyen viszik vesztőhelyre László grófot, a plebejus nép kiragadta volna őt a halál torkából. Mert a városba a szőlők művelésére nagy számban gyűltek össze olyanok, akik iránta nagy ragaszkodást mutattak. Ezek vért ontottak, sebeket fakasztottak volna, hogy megbosszulják őt. A kései órán mégis elkerülhető volt a városi köznép felkelése és másnap, 1457. március 17-én a Budán tartózkodó László király meg Giskra János a boroszlóiaknak hírt küldtek Hunyadi fia László kivégzéséről. Az elemzett forrásokból kitűnik, hogy V. László végignézte Hunyadi László kivégzését a Friss-palota előtti térségen. A válságos napokban döbbenhetett rá az udvari csoport, hogy a gyorsan meghozott és végrehajtott ítéletnek formát kell adnia és azt szélesebb körrel jóvá kell hagyatnia, legalább ennek látszatát mutatnia. Igy keletkezett 1457. március 21én egy irat, amit nem tekinthetünk ítéletlevélnek, mert azt fel kellett volna olvasni az elítélt és a kivégzés közönsége előtt. Csak utólagos önigazoló írás ez, sebtiben készítve önmagát leleplező formai gyengékkel. Az irat királyi oklevél, amely beszámol a Hunyadiakon kivívott győzelemről és amely dícsérően emlékezik meg azokról, akiknek ebben a legnagyobb részük volt. Ezek tehát nem ítélőszékként szerepelnek, hanem éber tanácsadóként: Garai nádor, Újlaki Miklós erdélyi vajda, Bánfi Pál főajtónálló, Buzlai László főpincemester. Szomszédvári Czernin Henning főlovászmester, s a külföldinek tekinthető Jodok véglesi kapitány, Holczler Konrád osztrák hercegségi pénzügyi főtisztviselő (magister hubarum), Rukkendár Farkas (Wolfgang Rukkendar) kamarás. Csak következtethetünk belőle, hogy felségsértési ítélet volt szóbelileg. Az utólagos irat, melynek egyetlen aláírása a kriályé (Ladislaus Rex manu propria), egyetlen kéz tollából való. Hunyadi László vétkei közé sorolja a király belgrádi elfogását, a király rokonának, tanácsosának és földijének karddal megölését, amit cinkosokkal és váratlanul hajtott végre. Az uralkodót 87