Tanulmányok Budapest Múltjából 22. (1988)
VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK– STADTGESCHICHTLICHE STUDIEN - Székely György: Hunyadi László kivégzése : struktúraváltozások a magyar állam és főváros kormányzásában = Die Hinrichtung von László Hunyadi : strukturelle Änderungen im ungarischen staatlichen und im haupstädtischen Regierungs-system 61-102
mindezt úgy tünteti fel, hogy Ghinettit a kérés teljesítésével Hunyadi a magyar király iránti nagy hálára bírja, akit a firenzei közösség rendkívül tisztel. Abban az évben V. László több megbízást adott Hunyadi főkapitánynak budai és környéki egyházi járandóságok ügyében (szentlőrinci pálosok sójárandósága, óbudai káptalan hajós jövedelemből való részesedése), tehát országos méltóságnak tekintette. A király Hunyadi főkapitánnyal, Garai nádorral és Pálóczi László országbíróval kerestette ki Zsigmond egy regisztrált adománylevelét a budai tárnoki házban (in archivis et domibus thavernicalibus). Ekkor még nem sejtették az együtt eljárók, hogy ezek a helyiségek néhány év múlva a nádor és a Hunyadi fiúk leszámolásának színtere lesznek. Még az év végén is Hunyadi János örökös besztercei gróf, országos főkapitány és az ellenlábas liga vezetői közül Garai László nádor. Újlaki Miklós erdélyi vajda ott vannak a főpapok, országnagyok és nemesek sorában, akik a szászok képviselőit országgyűlésre hívják. A rendi pártok viszonylagos egyensúlyát 1454-ben az is mutatja, hogy a rendkívüli adó kivetésére kiküldött bizottság kétharmad része a főpapokból és főurakból, egyharmad része köznemesekből került ki. Az évben meghalt Ciliéi Frigyes és Hunyadi bátrabban fordult immár személyes ellenfele, Ciliéi Ulrik ellen. Guthi Országh Mihály a főajtónállómesteri rangot nyerte el (1454—58). Sokakban viszont ellenérzést keltett, hogy az idősebb Hunyadi fiú — apja babérait szedve fel — már olyan tisztségekben forgolódott, amilyenek érdemdús pályák eredményéül máskor idősebb férfiaknak jutottak. 12 Egy budai harmincadvámügy érzékelteti, hogy 1455. február 18-án szinte kormányzónak tekintették Hunyadi Jánost, de azt is látták, hogy kerüli az ilyen látszatba keveredést: egy budai harmincados tájékoztatta aznap Pozsony városát polgáitársaik boltjainak a budai várnagyok által történt lepecsételéséről 500 forint állítólagos tartozás miatt. Mikor a kormányzóhoz akartak menni, az betegnek tettette magát és nem bocsátotta őket magához. Február 22-én a budai káptalan állított ki oklevelet Hunyadi János besztercei örökös gróf bejelentéséről a fiaira, Lászlóra és Mátyásra birtok- és vámügyekben rótt terhekről és sérelmekről (onera et gravamina). Ez éppúgy sejteti a fiak gazdasági ügyekben apjuk mellé lépését, mint az, hogy Hunyadi László márciusban pozsonyi sóügylettel kapcsolatban írt levelet, amelyben a nagyszombati patrícius eredetű Modrar Andrást mint speciális familiárist említi. Ellenfeleik mégsem úgy látták, hogy a Hunyadi család a magánszférába kívánna visszavonulni. Ráadásul 1455-ben Ciliéi a császár és mások közvetítésével visszanyerte a királyra való befolyását és azt megaláztatása miatti bosszúra kívánta használni. Az ellentéteket határozottan mutatja a Ciliéi— Garai—Újlaki szövetség megújítása 1455 áprilisában mindenki ellen, kivéve László királyt. Felhangosodott Ciliéi és a magyar bárók panasza a „zsarnok" Hunyadi ellen, aki a király távollétében „vasvesszővel kormányoz". Mintha még mindig kormányzó volna! Ez a liga pedig nemcsak udvari, hanem területi befolyást is jelentett. Újlaki Miklós Somogy vármegye, Ciliéi Ulrik Pozsony vármegye főispánja is volt. A hozzájuk közelálló Rozgonyi János erdélyi vajda (1450—60), testvére Rozgonyi Osvát székely ispán (1455—58) volt. Ez a csoport táplálta a király félreértéseit és rontotta viszonyát a Hunyadiakhoz. Az V. László király és Hunyadi János között kiéleződött viszony lecsillapítására a volt kormányzó lemondott az ország ügyeinek vezetéséről (a hivatali lemondásban követte őt fia, László) az 1455. évi országgyűlés júliusi, Budán tartott szakaszán. Biztosítékot jelenthetett a király szemében, hogy Hunyadi 77
