Tanulmányok Budapest Múltjából 22. (1988)

VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK– STADTGESCHICHTLICHE STUDIEN - Székely György: Hunyadi László kivégzése : struktúraváltozások a magyar állam és főváros kormányzásában = Die Hinrichtung von László Hunyadi : strukturelle Änderungen im ungarischen staatlichen und im haupstädtischen Regierungs-system 61-102

sége teljes joggal ítélte halálra Farkas László familiárisait (diner), Görgen von Eyslburg (Eyslburgi György) és Tolt Janken (Tott Jakab) ugyanis raboltak, a grófnénak is sok kárt tettek, a sárváriak és a szigetiek (Vas vármegye) tetten érték őket. Sopron városa tehát összefonódott az Erzsébet királynő körüli úri csoporttal és ez átöröklődött a későbbi (Ulászló utáni) politikai helyzetre is. 1446. november 21-én Hunyadi János kormányzónak Szarvkő vára melletti haditáborából kellett nyomatékkal kérnie Sopron városi vezetőitől embereinek szabadon bocsátását, akiket elfogtak, fogva tartanak, noha ígérték hadinépe akadálytalan mozgását. Ha familiárisát vagy hozzá tartozó másokat akadályozzák, a bosszú nem marad el. 1451. november 8-án a kormányzó azért fordult a soproni polgárokhoz, hogy ellenkezés nélkül engedjék a felhatalmazott pozsonyi polgároknak a soproni harmincadjövedelem beszedését. Hunyadi két politikai érvet is hangoztatott. Kiemelte, hogy Sopron Magyarország része (speciale membrum huius regni Hungarie). Másrészt emlékezetükbe idézte, hogy a harmincadnak a királyi kincstárba kell jutnia az ország védelmezésére és őrzésére. A kormányzó nem egyszerűen a polgárok öntudatára apellált így, hanem a rendek befolyása alól Sopront kivonni akaróknak burkoltan üzent. Meg is értették és 1452. szeptember 16-án a bécsújhelyi császári tanácsosok és ügyvivők hagyták meg a soproni tanácsnak, Hunyadi János kormányzó (gubernátor) ellenkező intézkedésével nem törődve, a soproni harmincad ügyében továbbra is Giskrát támogassák. A kör azzal zárul be, hogy ez idő tájt a kormányzó pénzügyei intézésében olyan familiárisokra támaszkodott, akiket Thallóczi Matkó bántól örökölt át. Ilyen volt Dóczi Mihály a kamara haszna és az adó beszedése ellenőrzésében. Thallóczi, majd (1450) Hunyadi kincstartója volt Padovai Bernellys Péter fia János (Johannespetri, Soampero). Ez az olasz személy egyben több sókamara ispánja is volt. 1440-ben Thallóczi, 1450-ben Hunyadi embere volt a firenzei származású Odoardus, Pape és Angello Manini sókamaras. Ezt a három testvért a kormányzó nemessé is emelte. Ezek a személyi kapcsolatok tehát átvezettek a Thallóczi— Ciliéi ellentétből a Ciliéi—Hunyadi ellentétbe és Garai is, Giskra is a háttérben volt.

6 Nem játszott egyöntetű szerepet a 15. század közepének eseményeiben a Rozgonyi család. Ez a família háztulajdona elhelyezkedésénél fogva is közel állta királyi udvarhoz: Zsigmond Friss palotája zárta le a Szent Zsigmond teret (mai Szent György tér), ami mellett volt a házuk. A nevezett palotával szemben a Szent János (mai Színház) utca keleti oldalán levő sarokházat a Rozgonyi család 1439-ben kapta Albert királytól. Politikai megoszlásuk ez idő tájt következett be. Egyik águkról határozottan állíthatjuk, hogy Zsigmond híveiből egyenes vonalon vagy ingadozással eljutottak a lengyel Ulászló támogatásáig. Ennek az ágnak feje volt Rozgonyi Simon (országbíró 1409—14), akinek három fia volt: György (1421—39 pozsonyi kapitány, 1430-tól pozsonyi ispán, 1439-ben Nagyszombat kapitánya, a lengyel jelölés egyik szószólója, 1441-től Ulászló országbírája), István (1430-tól pozsonyi ispán, aki jól elválasztható személy Rozgonyi László fia István temesi ispántól, az utóbbinak volt felesége a törökök ellen dunai gályát vezénylő Szentgyörgyi Cecília; a két István ispán 1435-ben egymás mellett szerepel egy oklevélben az országnagyok között; az északi István 1438-ban Albert híve, három sikeres ütközetet vív Kázmér lengyel herceg erőivel a Szepesség védelmében) és Simon (1429—40 veszprémi püspök, 1440—44 egri püspök és Ulászló kancellárja). Simon a leghevesebb Ulászló-párti volt, a főpap-hadvezér típusa, aki a Szepességtől kísérve urát, Budát és Győrt csapataival 67