Tanulmányok Budapest Múltjából 22. (1988)

VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK– STADTGESCHICHTLICHE STUDIEN - Székely György: Hunyadi László kivégzése : struktúraváltozások a magyar állam és főváros kormányzásában = Die Hinrichtung von László Hunyadi : strukturelle Änderungen im ungarischen staatlichen und im haupstädtischen Regierungs-system 61-102

csak 1444-ben lett asztalnokmester. Sérelméből keserű és negatív tapasztalatot vont le, ezután nem az egyenes politikai utat, hanem az intrika módszerét választotta. Talán amiatt is irigykedett és volt sértett, hogy a mesés Stibor-vagyon szertefoszlott, más is kapott belőle.

5 A Zsigmond király halála utáni politikai eseményekben jelentős szerepet kapott a ragusai származású Thallóczi Máté (Matkó), aki már Zsigmond alatt fontos délvidéki tisztségeket nyert (1435: szlavón bán és kevei ispán, 1436: horvát bán) és ezeket a fordulatok alatt is haláláig (1444) megőrizte. De 1440-ben veszélyben forgott pályafutása, mivel az Ulászló-párt vezető alakja lett, a lengyel jelölte meghívó rendi követségben részt vett és mégis elég sokoldalú és bátor volt ahhoz, hogy visszatérve, Komáromban felkeresse Erzsébet királynét és ott a török veszéllyel indokolja uralkodóválasztását. Ekkor azonban az uralkodónő Ó-Szőnyben Marczali Imre Ulászló-párti asztalnokmesterrel együtt elfogatta és Sopronban börtönbe záratta őket még április 11-e előtt. Ez a nyugati város ugyanis a királynő befolyása alatt állt, az élére helyezett Ciliéi Ulrik helyett egyik embere, familiárisa Fladnitzer (Fladnitzi) Kristóf volt benne városkapitány. Rangjának megfelelően Thallóczi Matkó bán magánházhoz került őrzésre, Seres Tamás soproni litterátushoz, az Ikva hídjától az Ezüst utca felé a hetedik házba. Seres azonban egy borbély segítségével hamarosan megszöktette a horvát—szlavón bánt, mire a Győrben levő Erzsébet hűtlenség címén május 27-én elrendelte vagyonvesztését. Seresnek menekülnie kellett a városból, amivel az Ulászló-párt városi pozíciója meggyengült. Pedig Seres Tamás, aki a külső tanács tagjának, Seres Jánosnak fia volt és maga városa ügyeiben sok helyen járt, nem volt tapasztalat és körültekintés híján levő ember. Elkobzott vagyonát Ciliéi Ulrik királynői főember kancellárja és marsallja, két német nemes kapta. Ez is sejteti Ciliéi fejedelmi pozícióját. A soproni kapitány irányító szerepben volt, a bíró és esküdtek előtt emlegették, együtt végezték a bebörtönzést. 1440. december 29-én és 1441. március 4-én Fladnitzi Kristóf már volt városkapitányként állított ki nyugtát, hangsúlyozva, hogy ura, Ciliéi Ulrik gróf nevében jár el. Sopron zálogként III. Frigyes császár kezére jutott (1441.február — 1463), és az tanácsosát, Ebersdorfi Zsigmondot tette város kapitánynak (1441). Jegyezzük meg itt, hogy a város vízválasztó lett a Habsburg- és az Ulászló-párt között, így még kisebb helyi viszályokból is következtetéseket vonhatunk le az országos csoportosulásokra. A pártok körvonalait sejteti, hogy 1440. január 17-én Sárvárról fordul Kanizsai László özvegye Garai László macsói bánhoz, lépjen közbe a királynőnél, nehogy a soproni polgároknak bajuk essék amiatt, mert — szerinte jogosan — felakasztották Farkas László soproni harmincados ott működő familiárisait. A harmincados ugyanis panaszt emelt a királynőnél. Bizalmi embere volt, akit Erzsébet 1439. augusztus 15-én és 1440. március 19-én a maga budai városbírajának (iudex civitatis) tekintett azontúl, hogy már az első esetben harmincadispán volt. Ezzel indult el az eredetileg városi pályán mozgó férfiú (az 1437/38. évi ciklus budai főbírája Tirnauer László néven, ahogyan származási helyéről a német patríciusok nevezték és a viharos 1439/40. évi ciklusban a szorult helyzetbe került német patríciusok alkalmas magyar bírája Farkas László néven) a feudális pályán, amit az 1453 körüli 'egregius' jelző, hatalmaskodásban részvétel, a már tárgyalt Csepel-szigeti ispánság mutat. De ehhez az Erzsébet-párt nyugatra szorulása is hozzájárult. 1440. január 29-én pedig Fraknói Pál gróf özvegye bizonyítja, hogy Sopron város közön66