Tanulmányok Budapest Múltjából 22. (1988)

VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK– STADTGESCHICHTLICHE STUDIEN - Székely György: Hunyadi László kivégzése : struktúraváltozások a magyar állam és főváros kormányzásában = Die Hinrichtung von László Hunyadi : strukturelle Änderungen im ungarischen staatlichen und im haupstädtischen Regierungs-system 61-102

A hatalmi helyzet ugyanis Hunyadi rovására alakult, bár előkelő formában. A kormányzóság azzal fejeződött be, hogy 1453. január 30-án Pozsonyban a király Hunyadi Jánosnak török elleni harci érdemeire hivatkozva besztercei öröklődő grófságot adott, kétszer is hangsúlyozva annak fiaira is kiterjesztését (creamus eosdem comitem Johannem ac filios et heredes suos; comes Johannes ac filii et heredes). Ez a magyar alkotmányos életben addig példa nélkül állott: az örökös grófi címmel territoriális uralmat kapott a Hunyadi család Beszterce városára és környékére, minden erdélyi bíróság és hatóság jogköre alól mentességet nyerve, egy szabad, kiváltságos szász várost függő viszonyba hozva. Ez — s talán német gondolkodásmóddal ezért találták ki a formát — egy távoli kis fejedelemség magját is jelenthette, ami a kielégített Hunyadiakat az országos politikától eltávolítaná. A grófot az uralkodóhoz hűbéri esküben kifejeződő, tisztán személyes kapcsolat fűzte volna. Hunyadi Lászlót, aki Erdélyben nőtt fel, ez megragadta és azonnal besztercei grófnak írta is magát. Hunyadi János azonban, ha használta is a besztercei örökös ispán (gróf) címét, ritkán felejtette le mellőle, hogy országos főkapitány. Rendelkezéseiben is eszerint járt el, messze túllépve a szűkös besztercei határokat, illetve a főkapitányság katonai jellegét. 1453-ban a királyi adók terhére mentesített tordai polgárt, Debrecennel elfoglalt földeket adatott vissza jogos tulajdonosoknak, vámszedőket hívott fel a tarifák túl nem lépésére (összhangban a bécsi kereskedőkre kijelölt magyar vámhelyek királyi jegyzékével), számos város és egy mezőváros piacán kihirdettette a bécsi kereskedők vámprivilégiumát, Buda és Pest lakóit a ceglédi vám megfizetésére hívta fel. Alig csökkent tehát tevékenységi köre kormányzói időszakához képest. A budai várnagyokat ekkor is ő irányította. Ezzel objektív szükségletet is elégített ki, de ellenfeleit talán arra emlékeztette, mivé nőtt egy ilyen típusú területi kapitányság, birodalmi kapitányság Cseh-, illetve Svédországban. Hiszen a besztercei gróf 1453-ban Giskra ellen is harcolt és ebben hat vármegye nemessége élén László fia támogatta, aki Szepes várát foglalta el és feladatot juttatott Bártfának. Amikor felismerték, hogy a volt kormányzó nem hagyja abba országos tevékenységét, még abban az évben szövetség alakult ellene. A ligában Szécsi Dénes bíboros, Garai László nádor, Újlaki Miklós vajda vettek részt, mások mellett, formailag a király ügyei érdekében. Támogatta őket Ciliéi Ulrik. A gazdasági fejlődés lehetőségét felismerve a tőlük függő települések fejlesztésére törekedtek. V. László 1453. február 7-én Újlaki Miklós kérésére Újlak nevű mezővárosa (opidum seu civitas) lakóinak (communitas) megadta mindazokat a jogokat, szabályzatokat, szokásokat és rendelkezéseket, amelyekkel Buda városa és annak polgárai élnek. A ligától függetlenek gyengülését mutatja, hogy abban az évben véget ért Guthi Országh Mihály kincstartósága. Apró jele a gyengülésüknek, hogy Hunyadi kancellárja, Sári Péter magister az V. László által magának adatott birtokrészeket Hunyadi jelenlétében kénytelen volt átengedni jogos egyházi birtokosuknak. Kis György pesti polgár annyira felbátorodott, hogy Pest város tanácsa előtt eltiltotta Hunyadi János besztercei grófot egy kőház eladományozásától. 1454-ben a helyzet kezdett megváltozni. Hatalma hanyatlása idején Hunyadi erősítette olasz kereskedőtőkés kapcsolatait. A firenzei tanács 1454 októberében kérte Hunyadit, segítse a hagyatéki eljárás során Budára jövő Ghinetti Jakab firenzei polgárt, hogy ne kelljen a nehéz és veszélyes út után pereskednie. Feltűnő, hogy a köztársaság Hunyadit Magyarország kormányzójának titulálta, és a városállammal való kapcsolatára (societas) utalt. Az olasz diplomácia finom érzékével a levél 76