Tanulmányok Budapest Múltjából 22. (1988)

KÖNYVISMERTETÉSEK – BÜCHERBESPRECHUNG - Ságvári Ágnes: Budapest története V. Budapest története a forradalmak korától a felszabadulásig. Írták Gerelyes Ede, Preisich Gábor, Szekeres Jószef, Tarjányi Sándor. Főszerkesztő Gerevich László. Kötetszerkesztő Horváth Miklós. Bp., 1980. 617-624

Jelen mű 665 A/5-ös nagyoldalnyi 83,5 íves vaskos kötet. Vállalt feladatának kronológiai sorrendben tesz eleget. A nagy egységek címei ennek megfelelően: Polgári és szocialista forradalom Budapesten 1918—19, Budapest az ellenforradalmi korszakban 1919— 1945, és Epilógus a felszabadított főváros élniakarásáról. A leíró részt 20 oldalnyi utalójegyzet, a felhasznált irodalomról és forrásokról szóló vázlat, továbbá 316 kép és melléklet egészíti ki. A hat szerző tollából kikerült kötet majd 27 év történéseit, két világháború, három forradalom embert próbáló viharait, társadalmi-politikai rendszerek győzelmét és válságait hivatott bemutatni Budapesten. Azt, miként élte meg a város és igazgatása a Horthy-korszakot, az osztályharcos küzdelmek évtizedeit; — hogyan hatott a főváros a magyar gazdasági, társadalmi-politikai élet egészére — s meg tudott-e eközben saját, városi problémáival küzdeni? A témagazdagság és a terjedelem említése közel sem formális gesztus, egyszerűen érzékelteti a vállalkozás méreteit. A tárgyalás 68 fejezetből áll, amelyek több mint 600 elkülönített témát ölelnek fel. Különös értéke, hogy részletesen szól a későbbi Budapesthez csatolt peremvárosokról, számos új adattal egészíti ki ismereteinket a társadalmi mobilitásról, bemutatja a városi pártok szerepét, betekintést ad a fővárosi testületek működési mechanizmusába. A túlságosan nagyra szabott szerkezeti egység (két rész és egy epilógus) azonban mintha gondot okozott volna a szerzőknek és szerkesztőknek egyaránt. Mintha túl sok kis fejezetet iktattak volna be a nagy egységek keretébe. Ez zavarja az áttekintést, s óhatatlanul ismétlésekhez, átfedésekhez, helyenként magyarázkodáshoz vezet. Például: míg a lendületesen, logikusan és kritikusan megírott topográfiai-építési rész (50 oldal) egyvégtében tárgyalja az egész korszakot és felöleli az idevágó összes kérdést — az eszmeáramlatoktól az építési hatóságok történetéig —, addig a közművekkel több vonatkozásban (infrastruktúra, panamák, életszínvonal, pénzgazdálkodás, stb.) és több kronológiai blokkban találkozhatunk, nagyjából azonos adatsorokkal. Egyedül a BSZKRTról például 9 külön kisebb alfejezet szól. A kötet első 100 oldalát az 1918—19-es forradalmak egységes ábrázolása tölti ki. Izgalmas olvasmány a forradalmi mozgalmak és szervezetek térhódítása, a hatalom és az igazgatás sáncainak birtokbavétele. Krónikáshoz illően mutatja be a szerző az első szocialista magyar főváros szervezetét és a budapesti „illetőségű", de országos jelentőségű intézményrendszert. Büszkék lehetünk arra, hogy ezeknek a közvetítésével váltak a progresszív európai áramlatok hazánkban honossá. Hogyan tört meg a forradalmi folyamat? A következő negyedszázad megértéséhez elengedhetetlen az 1919—20-as évek cenzúrájának értékelése, az ellenforradalmi rendszer berendezkedésének pontos ábrázolása. Ehhez nyújt bőséges adalékot a gazdaságtörténeti rész, amely a statisztikák, kompasszok, mérlegbeszámolók szárazságával „könyveli el", hogy folytatódott, sőt bizonyos értelemben a trianoni kisebb országhoz képest torzult formát is öltött a budapesti koncentráció. Az ország termelésének 53 %-a, a munkáslétszám 54 %-a mai Budapest területén helyezkedett el, nem is szólva a főhatóságok, központi jelentőségű egyletek és hivatalok 94 %-áról. 618