Tanulmányok Budapest Múltjából 22. (1988)

KÖNYVISMERTETÉSEK – BÜCHERBESPRECHUNG - Bácskai Vera: Budapest története III. Budapest története a török kiűzésétől a márciusi forradalomig. Írták Nagy Lajos, Bónis György. Főszerkesztő Gerevich László. Kötetszerkesztő Kosáry Domokos. Bp., 1975. 607-610

Az események menetének a tükrében a szerző öt fő fejezetre osztja mondanivalóját. A legrészletesebb elemzéseket a tanulmánynak mintegy felét kitevő I. és II. fejezetekben találjuk, melyek „A forradalmat győzelemre vivő Pest" s a „Város az újjászerveződés útján" címet viselik. Ezekben a fejezetekben igen jó áttekintést kapunk a Petőfit sa körülötte tömörülő radikális író-fiatalokat támogató pesti tömegek összetételéről. Utóbbiak nagy része olyan társadalmi rétegekből került ki, melyek sorsuk jobbrafordulását várták a forradalomtól. A megyei nemesség Pesten élő képviselői akkor csatlakoznak a forradalomhoz, amikor annak győzelme nyilvánvalóvá válik. A város törzsökös, nem zsidó polgárai és a céhbeli mesterek érdekeiket féltve mindig szemben álltak a forradalommal, legfeljebb csak a többség nyomására, néha tesznek engedményeket, ideig-óráig. Ezeknek az osztályoknak, csoportoknak a helyzete, kitartása a forradalmi eszmék mellett, vagy éppen azokkal való következetes szembefordulásuk, más részüknél az adott széljáráshoz való alkalmazkodás kíséri végig a testvérvárosokban mind a forradalmi fellendülés, mind pedig az ellenforradalom nyílt fellépésének az időszakát. A kezdeteket illetően a társadalmi elemzésen túl megismertet a nemzetőrség megszervezésének körülményeivel s annak — később változó — társadalmi összetételével; felméri a forradalom pesti győzelmének hatását és elterjedését az ország többi részében. Betekintést kapunk azokba az okokba is, melyek a kezdetben a forradalommal rokonszenvező nemzetiségeket, szerbeket az ellenforradalom karjaiba sodorták. A testvérvárosok életének további menetét vizsgálva a szerző részletesen ismerteti a márciusi események következtében Pesten és Budán végbement társadalmi harcokat, az ellentétek kirobbanását a konzervatív polgárság és a forradalmi elemek között, a céhlegények sztrájkjait és követeléseit, valamint a proletármozgalmak kezdeteit. E harcok váltakozó eredményei tükröződnek a választójogosultság lajstromozásánál, a nemzetőrség újjászervezésében és az első honvédzászlóaljak létrehozásában, a gazdasági válság elmélyülésében, a városigazgatás megújításában. Közben a szerb felkelés kirobbanása a forradalom mellett kitartó polgárok figyelmét az országos bajokra irányítja, s előreveti az ellenforradalom nyílt fellépésének árnyékát. Az 1848— 1849-es eseményeknek ezt a második szakaszát a III — V. fejezetekben tárgyalja a szerző ,,A harcra készülő város", ,,A város áz ellenség kezén", s „A forradalomtól búcsúzó Budapest" c. fejezetekben. Az itt tárgyalt események - érthető módon — már jobban beleolvadnak az országos események folyamatába, de azért itt is sok, a város története szempontjából is fontos jelenségre hívja fel a figyelmet. JellaÓic előretörésének hírére elrendelik Buda megerősítését. A pákozdi győzelem okozta rövid fellélegzés után kiderül, hogy az ellenforradalom veszélye változatlanul fennáll. Bécs Jella&dot Magyarország teljhatalmú katonai és polgári kormányzójává nevezi ki. Leverik a bécsi nép október 6-i fegyveres felkelését. Mindez tudatosítja a forradalom vezetőiben, hogy az önvédelmi harc megszervezése az egyik legfontosabb feladat. Nagyra nő a hadfelszerelési cikkek kereslete. Ezzel kapcsolatban részletesen elemzi a szerző Buda és Pest kézműveseinek és nem nagy volumenű nagyiparának szerepét és részvételét a hadi ellátásban. Megismerkedünk a hadfelszerelés szempontjából számításba jövő ipar611