Tanulmányok Budapest Múltjából 22. (1988)
KÖNYVISMERTETÉSEK – BÜCHERBESPRECHUNG - Bácskai Vera: Budapest története III. Budapest története a török kiűzésétől a márciusi forradalomig. Írták Nagy Lajos, Bónis György. Főszerkesztő Gerevich László. Kötetszerkesztő Kosáry Domokos. Bp., 1975. 607-610
menyekkel szoros kapcsolatban tárgyalható. A szerzőnek sikerült kialakítania a helyes arányokat az országos és a városi események, jelenségek taglalása között. A fővárosi szerepkör kialakulását a korábbi munkáknál árnyaltabban mutatja be, mélyebben elemezve e funkció megvalósulásának városi belső előfeltételeit. Bár a terjedelmi korlátok az országos jelentőségű események tárgyalását sokszor utalásokra korlátozták, érzékeltetni tudta ezek hatását a főváros belső fejlődésére csakúgy, mint a főváros fejlődésének a többi városokéhoz képest „rendhagyó" jelenségeinek befolyását a nemzeti fejlődésre. A kötet két nagy történeti periódusra - 1686-1790, illetve 1790-1848 - osztva mutatja be Budapest történetét. A három város és környéke helyrajzát felvázoló fejezet, amelynek anyaga túlnyomórészt a szerző sokévi kutatásain és részpublikációkban már korábban közölt eredményein alapul, olvasmányosan mutatja be az utcahálózat kialakulását, a beépített terület növekedését. Utal az egyes városrészek lakosságának eltérő nemzetiségi-foglalkozási összetételére is, és a 19. század elejére vonatkozóan érzékelteti a különböző városrészek lassan kialakuló funkcionális eltéréseit. A gazdasági életről szóló fejezetek nemcsak elemző összefoglalásai az eddigi kutatások által feltárt tényanyagnak (e területen támaszkodhatott a szerző a legtöbb előmunkálatra ),de számos területen a szerző korszerű szemlélete, új szempontjai révén — új megállapításokban is gazdagok. így például a 18. századi mezőgazdasági termelés leírásánál elsőnek kísérelte meg meghatározni, hogy meddig és milyen mértékben fedezhette az agrártermelés a városi önellátás szükségleteit, és a hézagos adatanyag ellenére is érzékeltetni tudta a városi lakosság piacrautaltságának növekedését. Szemléletében új a kézművesiparról szóló alfejezet is, amennyiben a szerző a korábbi tanulmányok zömével szemben nem a céhes szervezet kérdéseit helyezte a középpontba, hanem azt vizsgálta, hogy a kézművesipar mely ágai, és azok mily mértékben tudták kielégíteni a helyi szükségleteket, mely mesterségeknél feltételezhető vagy bizonyítható, hogy túllépték a városi fogyasztás kereteit. Minthogy a termelés volumenére, az áruk elhelyezésének piaclehetőségeire vonatkozóan csak kevés adat maradt fenn, sőt, még a kézművesek számának meghatározásához is kevés támpont áll rendelkezésre, a szerző a fennmaradt összeírások nyilvánvaló fogyatékosságait becsléssel volt kénytelen korrigálni. Eljárása csak helyeselhető, akkor is, ha becslései egy részével szemben néha fenntartásokat táplálhat az olvasó. A 18. század végén kibontakozó manufaktúrákról igyekszik elosztalni a korábbi illúziókat, melyek ezekben a gyáripar előfutárait vélték megtalálni. Bebizonyítja, hogy e rövid életű vállalkozások zöme legfeljebb nagyobb kézművesipari műhelynek tekinthető. Míg a manufaktúraipar kibontakozásának akadályai között túlzott hangsúlyt kap a céhek és a városi hatóság ellenállása, s ezekhez képest kevesebb szó esik az országnak a gyáralapításra kedvezőtlen körülményeinek hatásáról, a 19. század eleji iparfejlődés gátjait igen tárgyilagosan értékeli. A gazdasági élet tárgyalásánál mindkét korszakra vonatkozóan a kereskedelemről szóló alfejezetek tekinthetők a legsikerültebbeknek, ahol a fejlődés jellegét és ütemét 608