Tanulmányok Budapest Múltjából 22. (1988)

SZEMLE – RUNDSCHAU - K. Végh Katalin: A Budapesti Történeti Múzeum Adattárának intézménytörténeti gyűjteménye és a közelgő múzeumi évfordulók = Institutionsgeschichtliche Sammlung des Historischen Museums der Stadt Budapest und die Jahrestage des Museums der nächsten Zeit 583-593

nak a három legfontosabb településsel: Budával, Pesttel és Óbudával kapcsolatos tevékenysége, a főnemesség, az egyházi testületek, a polgárság életének minden vonatkozása sokkal kedvezőbben vált értékelhetővé a budai palota és a Várnegyed feltárása után mint korábban, amikor e tekintetben alig állt rendelkezésre megfelelő valós alap. E megállapítás fordítottja is igaz, hiszen a főváros közeli és távoli piaci körzeteinek mélyrehatóbb történeti elemzésből fakadó ábrázolása a művészeti fejlődés vizsgálata számára is a stíluskritikán túlmenő történeti fogódzót nyújt. Igy a történeti és művészettörténeti-régészeti fejtegetések — mikét az I. kötetben — a ll-ban is összhangba kerülnek egymással. Az előbbi az itt folyó élet egészét és finoman színezett, sokirányú mozgását jeleníti meg, az utóbbi pedig a lehetőségekhez mérten de a korábbi közleményekhez képest jóval árnyaltabban mutatja be a városi, mezővárosi és falusi élet színhelyét. A kutatási anyag hatalmas növekedése megfelelő rendszerezést tett szükségessé. Ez a történeti feldolgozásban a politikai történések keretének figyelembevételével a gazdasági, társadalmi és kulturális jelenségek rugalmas, de világos szétválasztása s egyidejűleg összefüggéseik kiemelése révén valósul meg. E művelődéstörténeti szemlélet szerves belső kapcsolatot teremt a művészet alakulásának megjelenítésével, amely a stíluskorszakok főüteme szerint tagolva mutatja be a 14. században kibontakozó főváros ez irányú tevékenységét, Zsigmond korának megerősödő polgári, majd Mátyás és a Jagelló kornak egyrészt a király kezdeményezésén, másrészt a polgári lakosság egyre szélesedő igényein alapuló művészetpártolását. Kubinyi András részletes és finom elemzéssel mutatja be a királyi alapítású és a királyi székhellyel sok tekintetben összefonódó Buda, Pest és Óbuda különböző mértékű, de Budán és Pesten egyértelműen izmosodó polgári fejlődését, Buda kétségtelen vezető jellegét és a mezővárossá süllyedt Óbuda fontos kiegészítő szerepét. Ugyanakkor figyelmet szentel a három főtelepülés közvetlen környezetéhez tartozó mezővárosi és falusi jellegű településeknek is megállapítván azoknak a főtelepülésekkel való szerves és gyümölcsöző kapcsolatát. Hangsúlyozza Buda és Pest földrajzi helyzetéből fakadó kereskedővárosi mivoltát. Országos gazdasági szerepét így jellemzi: „Buda Pesttel fogyasztó és kereskedő (sőt talán bizonyos mértékben export iparú) város volt és mint ilyet, joggal nevezték a kortársak a 16. században 'egész magyarország piacának'. (233. lap) Buda népesség szempontjából is az ország legnagyobb városa, amely Európa közepes városaival minden tekintetben egy szintre sorolható. Helyesen érzékelteti a szerző, hogy Buda, de Pest és Óbuda is a központi hatalomtól csak viszonylagosan független és életüket a fővárossal természetszerűen kapcsolatban levő feudális erők polgári érdekektől eltérő törekvései többékevésbé mindig módosították. Nagy jelentőségű az a megállapítás, hogy Budán és Pesten a polgárság hanyatlása csak a 16. századelején indul meg és a Jagelló korszak első két évtizede nemcsak szervesen kapcsolható Mátyás korához, hanem még annál is kedvezőbb képet mutat. A hanyatlás a parasztforradalom leverése után és a török veszély állandó növekedése következtében indult meg. A török hódoltság nem egyedüli oka annak, hogy a magyarországi városfejlődés és benne a fővárosé is nem járhatta a nyugat-európai felfelé ívelő utat, de abban döntő szerepet játszott, hogy a súlyos fordulat oly korán bekövetke603