Tanulmányok Budapest Múltjából 22. (1988)

SZEMLE – RUNDSCHAU - K. Végh Katalin: A Budapesti Történeti Múzeum Adattárának intézménytörténeti gyűjteménye és a közelgő múzeumi évfordulók = Institutionsgeschichtliche Sammlung des Historischen Museums der Stadt Budapest und die Jahrestage des Museums der nächsten Zeit 583-593

rint talán a mai Egyetemi templom helyén erős kolostorukat, amely annak felgyújtásáig a tatár ostromnak is ellenállt. A mongol támadásoknak a korszerű védelmi rendszert nélkülöző Pest és Óbuda egyaránt áldozatul esett. A történeti feldolgozás harmadik fejezete a tatárjárás utáni újjáppítéssel, Buda várának és településének kialakulásával, végleges fővárossá fejlesztésével foglalkozik. IV. Béla városalapítása a budai Várhegyen országosan is döntő jelentőségű tett. Ekkor vette át Buda a szóban forgó terület századokra kiható vezető szerepét. A tatárok ismételt támadásának veszélye váltotta ki a váraljai magyar lakosság 1243-ra, a pesti német polgárság 1247-re tehető felköltözését a budai várba. Elhelyezkedésüket a Magdolna, illetve a Mária templom lényegében egyidejű építése jelzi. A 13. század második felének a korábbi korszaknál jóval bővebb írásos forrásai és a legújabb történeti és régészeti kutatások eredményei alapján Györffy előbb a budai Várhegy új településén, majd a Váralján, Óbudán, Pesten és a közbeeső,illetve a települési magokhoz csatlakozó területeken részletesen megvizsgálja a települési szerkezetet és a megfogható épületeket, illetve együtteseket. Ezáltal kialakítja a szóban levő korszak topográfiai képét, amely a helyszíni kutatásokkal összhangban van. A legkorábbi királyi szálláshely vitatott kérdésében a régészekkel ellentétben kissé módosított állást foglal. Szerinte a Kammerhofban a király az ott folyó munka természete miatt állandóan aligha tartózkodhatott. A Várhegy déli végén pedig palota nem, de királyi udvarhely már lehetett. A királyi palota még a 13. század második felében is az óbudai volt. IV. László 1273-ban hirtelen kitört betegsége alatt Walter kamaraispán házában tartózkodott és nem a saját udvarházában. Györffy ebből az adatból, amelyet a nápolyi Margit-legenda őrzött meg, arra a következtetésre jut, hogy a királynak a budai várban nem volt udvarhelye. Ezért szállt meg a kamaraispán házában, amely a ferences kolostortól északra állt. A nagy mennyiségben talált idorrvtégla darabok viszont, amelyek kétségtelenül egy 13. századi épületnek voltak részei, mégis arra vallanak, hogy szerényebb királyi szálláshely már akkor állt a hegy déli fokán, a Kelenföldi kapu táján. — Igen értékesek azok az adatok, amelyek bizonyos események leírásában megőrizték az egykorú kisnemesi udvarház szerkezetét. 1271-ben a mai Alsónémedi helyén levő Nevegy faluban egyszobás, szabad tűzhellyel rendelkező ház állt. Budafelhévízen pedig 1273-ban kőből és sárból épült Bonc ottani lakos háza, amelynek szobája és füstös konyhája előtt nyitott tornác húzódott. Ez a szerkezet a régi Balaton melléki házakra emlékeztet (312,314. lapok). E nagyon korai adatok vallomását ugyan nem lehet országosan általánosítani, de szövegük kétségtelenné teszi, hogy az ország központi területein már a tatárjárás után voltak olyan kisnemesek vagy városokhoz közel fekvő tehetősebb lakosok, akik állandó anyagból emelt egy-két helyiséges házakban laktak. A tanulmány harmadik, terjedelmes fejezete a szóban forgó települések gazdasági, társadalmi és művelődési körülményeit rajzolja meg. Ezekből kiderül, hogy IV. Béla alapítása és a hozzá közvetlenül tartozó települések, nem utolsósorban a fontos egyházi intézményeket tömörítő és erődített Nyulak szigete már a 13. század második felében megalapozta az új főváros országos jelentőségű jövőjét. Budapest Árpád-kori művészetét Gerevich László mutatja be. A románkori fejezet a tatárjárással zárul. Ezt követi a 13. század második felének méltatása, a gótikus stílus általános elterjedésének kora. A szóban forgó időszakban természetesen az építészet áll elő600