Tanulmányok Budapest Múltjából 22. (1988)

SZEMLE – RUNDSCHAU - K. Végh Katalin: A Budapesti Történeti Múzeum Adattárának intézménytörténeti gyűjteménye és a közelgő múzeumi évfordulók = Institutionsgeschichtliche Sammlung des Historischen Museums der Stadt Budapest und die Jahrestage des Museums der nächsten Zeit 583-593

Középkor A középkori magyar várostörténet és városi művelődés szempontjából Budapest több mint hét évszázados szerepe és annak megítélése döntő fontosságú önmagában is, de a többi városokra, sőt az egész országra kiható gazdasági, társadalmi és kulturális befolyása tekintetében is. Nagy és fontos feladatot teljesít tehát az öt kötetből álló sorozat, amely arra vállalkozott, hogy a legújabb kutatások alapján a főváros történetét a korszerű követelmények szem előtt tartásával újra megírja. Az elmondottak teljes mértékben indokolják, hogy az ötből két vaskos kötetet szántak a középkorra, beleértve a török hódoltság 150 éves időszakát. E tekintélyes terjedelem azonban egyszersmind azt is jelenti, hogy az utóbbi évtizedek során minőségben és mennyiségben egyaránt hatalmas új, eddig nagyrészt ismeretlen anyagot gyűjtött össze a történeti, régészeti és művészettörténeti kutatás. E nagy jelentőségű körülmény tette lehetővé a főváros középkorának nagyszabású feldolgozását. A teljesítmény értékét tetemesen emeli az a tény, hogy Budapest történetének és művelődésének mindenfajta középkorra vonatkozó emlékei túlnyomó hányadukban elpusztultak. E megállapítás vonatkozik az írott forrásokra, de még inkább a város építészeti megjelenésére, amely a hódoltság alatt nem hogy nem fejlődött, hanem súlyos károkat szenvedett. Ami pedig megmaradt, azt a 18—19. század újjáépítései, átalakításai szinte teljesen eltüntették. Ilyen körülmények között aligha csodálható, hogy Salamon Ferenc múlt század végi munkáján és a második világháború előtti csonkán maradt sorozaton kívül csak a hetvenes évek folyamán kerülhetett sor egy nagy igényű és részletekbe menő feldolgozásra. Ha Divald Kornél századeleji kis terjedelmű összefoglalása után a két világháború között Horváth Henrik jelentékenyen bővítette is Budapest középkori művészetének látókörét, tudásunk ugrásszerű megnövekedése csakis a negyvenes évek második felében meginduló és azóta is módszeresen folytatott régészeti kutatások következtében tágult ki alapvetően. A palota és a várnegyed mellett ma mára leglényegesebb települési, városszerkezeti és egyes fontosabb épületekre vagy együttesekre vonatkozó ismeretek egyre szélesebb távlatokra tekinthetnek főként a budai, de a pesti oldalon is. A kutatás ütemére és a látókör gyors szélesedésére jó példa az óbudai régészeti feltárás, amelynek a hetvenes évektől kezdődő folyamata még alig tükröződhetett a szóban forgó kötetek kézirataiban. A magyarországi történelem sajátos alakulása következtében a főváros középkori történeti és művészeti fejlődésének új, az eddiginél sokkal gazdagabb kifejtését tehát egy rokon, de mégis más tudomány módszeres tevékenysége tette lehetővé. A régészet egyre terebélyesedő eredményei s ezzel párhuzamosan a történeti forráskutatás és azok értékelésének következtében feltáruló friss összefüggések tették lehetővé és egyben szükségessé Budapest történetének az eddigieknél jóval szélesebb és hitelesebb alapokra támaszkodó feldolgozását. Az I. kötet második felében Györffy György tárgyalja terjedelmes tanulmányában Budapest Árpád-kori történetét. Györffy e korszak írott forrásanyagának legjobb ismerője és éppen a 11-14. századra vonatkozóan az ország középkori történeti földrajzának feldolgozója. Igy különösen alkalmas arra, hogy a főváros topográfiájának számos, eddig bi598