Tanulmányok Budapest Múltjából 22. (1988)

SZEMLE – RUNDSCHAU - K. Végh Katalin: A Budapesti Történeti Múzeum Adattárának intézménytörténeti gyűjteménye és a közelgő múzeumi évfordulók = Institutionsgeschichtliche Sammlung des Historischen Museums der Stadt Budapest und die Jahrestage des Museums der nächsten Zeit 583-593

ján azonban már most is vázlatos képet alkothatunk azokról az eredményekről, melyek szükségessé teszik majd Aquincum történetének jelentős mértékű átírását. A legjelentősebb változások kétségtelenül az aquincumi légióstábor topográfiájában és történetében következtek be. A módosításokat jól tükrözi a Budapest Régiségei 24. és 25. kötetében megjelent tanulmányok sora, valamint az Archaeologiai Értesítőben és a Régészeti Füzetekben megjelent ásatási beszámolók. Az újabb feltárások számos, eddig megoldatlan problémát tisztáztak már eddig is, amelyek a „Budapest története" megírásakor Nagy Tibornak is nehézséget okoztak, aki az akkor még érthetetlennek tűnő jelenségekre több-kevesebb sikerrel próbált magyarázatot találni. Problémát jelentett a Vespasianus-kori ala-tábor helyének meghatározása. A korábbi, ún. Drusus kő feliratának új interpretálását szerencsésen követte a topográfiai meghatározás. Ma már ismeretes, hogy ez a Vespasianus-kori palánktábor — és nem kőtábor — az Árpád-hídtól délre eső területen, tehát a kő eredeti lelőhelye közelében helyezkedett el. A Vespasianus-korin kívül még további egy, vagy két palánktábor nyomait is sikerült megfigyelni a későbbi légióstábor északkeleti sarkánál. Ezek időrendi tisztázása még a további kutatás feladata. A palánktáborok alapján lehetséges, hogy még egy segédcsapat állomásozott itt a korai időkben. Mindkét, illetve három tábor Nagy T. előtt még ismeretlen volt, Aquincum korai megszállására vonatkozóan — óbudai rész — az említett építési feliraton kívül alig állt adat a rendelkezésére. Nagy T. a mű megírásakor még csak két légióstábort ismert Óbuda területén, azok topográfiai és részben kronológiai kérdései bizonyos mértékig nyitottak voltak. Az újabb kutatások elsősorban az ún. Trajanus-kori kőtábor topográfiáját tisztázták. Ennek védműveiről, úthálózatáról, általában belső topográfiájáról csak elszórt adataink voltak. A kutatások meglehetősen pontosan körülhatárolták a még Nagy Tibor által megkezdett ásatások révén a tábor alaprajzát. így a már ismert porta principalis dextra további tisztázása mellett a porta praetoria csaknem teljes, a porta decumana részbeni feltárásán kívül, a tábor valamennyi oldalfalát megkutatták. A tábor védőrendszerén túl a belső topográfia tisztázása terén is jelentős eredmények születtek. A legnagyobb méretű feltárás a már ismert thermae maiores területén folyt. Mellette különösen a parancsnoki épület, a princípia és a hozzákapcsolódó tetrapylon leletmentése a legszámottevőbb. Az időközben sajnos elpusztult épület a tábor belső topográfiájának meghatározásánál kulcsfontosságú szerepet játszott. Jelentősnek tekinthető a táborbelsőben a tribunus laticlavius épületének, s az ott talált Mithras szentélynek a feltárása is. Az említetteken kívül természetesen a légiós tábor számos helyén folytak feltárások, leletmegfigyelések, melyeknek puszta felsorolására sem vállalkozhatunk. A belső úthálózat tisztázása és a tábort övező árokrendszer kikutatása is hozzájárult ahhoz, hogy ezen adatok birtokában részletesebben és pontosabban rajzolhassuk majd meg a légióstábor topográfiáját és történetét. A legjelentősebb változást Óbuda rómaikori történetében és topográfiájában éppen a mű megjelenése évében előkerült későrómai légióstábor hozta. Ez a kései légióstábor Aquincum 3—4. századi, de minden bizonnyal középkori történetére vonatkozó ismereteinket (Póczy K., ÉÉptud 15.1983) alapvetően meg fogja változtatni. A tábor építési 596