Tanulmányok Budapest Múltjából 22. (1988)

SZEMLE – RUNDSCHAU - K. Végh Katalin: A Budapesti Történeti Múzeum Adattárának intézménytörténeti gyűjteménye és a közelgő múzeumi évfordulók = Institutionsgeschichtliche Sammlung des Historischen Museums der Stadt Budapest und die Jahrestage des Museums der nächsten Zeit 583-593

4. Hagyatékok, amelyek az intézmény történetéhez, illetve régészeti tevékenységéhez kapcsolódnak. Ez a gyűjteményi csoport — amint a következőkben látni fogjuk adja a legtöbb gondot, kezdve a hagyatékok felkutatásától, teljessé tételétől az adattári feldolgozásáig, nyilvántartásba vételéig. Jelentősége túl nő intézményünkön, mivel a hagyatékok egy része fontos tudománytörténeti dokumentum is. A következőkben erről a gyűjtemény-csoportról szólunk bővebben. Legnagyobb hagyatékaink Kuzsinszky Bálint és Nagy Lajos néhai igazgatóké, a római kori régészet nemzetközi hírű tudósaié. A Kuzsinszky-hagyaték intézményünkbe jutásának körülményeiről — az archív iratanyagokból — annyit tudunk, hogy Kuzsinszky halála után, 1939-ben a felesége az Aquincumi Múzeumnak ajándékozta Kuzsinszky könyvtárát, kézirat- és fényképgyűjteményét. Könyvtára a Régészeti Osztály' könyvtárának részét képezi, a fényképgyűjtemény pedig a fotótárához tartozik. A kéziratanyag egy részét 1977-ben a Károlyi palota pincéjéből hoztuk fel, másik része 1981-ben, a Régészeti Osztály könyvtárának rendezésekor került elő, míg a többi hagyatéki anyagot Kuzsinszky Bálint feleségének halála után, 1979-ben, az örökös Pogány Pétertől vásároltuk meg. Hogy az ismertetésre kerülő hagyatékot megfelelően tudjuk értékelni, emlékeztetőül Kuzsinszky Bálint életrajzi adatai: Kuzsinszky 1864-ben született. 1887-ben a Magyar Nemzeti Múzeum gyakornoka, majd segédőre. 1888-ban átveszi Thorma Károlytól az aquincumi ásatások vezetését, s ebben az évben ő rendezi meg az aquincumi leletek első állandóbb kiállítását. 1899-ben bízzák meg a Fővárosi Múzeum vezetésével és megszervezésével. 1892-ben egyetemi magántanárrá nevezik ki, majd 1914-ben, Hampel József halála után az érem- és régiségtani tanszék tanárává. Helyét 1931-ben adja át Alföldi Andrásnak. 1907-ben az MTA levelező, 1926-ban rendes tagja. 1914—1933-ig az MTA Archaeológiai Bizottságának előadója majd elnöke. Elnöke az Országos Magyar Régészeti Társulatnak és tagja más tudományos szervezeteknek is, továbbá tagja még a német, az osztrák és a belgrádi archaeológiai intézetnek. 1938-ban halt meg. Az 1977-es gyűjtés anyaga: aquincumi ásatásaival, római leletekkel kapcsolatos feljegyzései, előadásai, irodalmi jegyzetei; görögökről, rómaiakról tartott egyetemi előadásai kéziratának töredéke; a limes-kutatással kapcsolatos levelezés anyaga 1904—1914 között (Hampel J., Wolf S. kismartoni kereskedő levelei; a Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelőségének és az MTA főtitkárának válasza Kuzsinszky beadványára; a Műemlékek Országos Bizottságából Forster Gyula levele és Kuzsinszky válaszfogalmazványa, továbbá jelentése a limes-kutatás helyzetéről); az MTA Archaeológiai Bizottságában való működésének emléke: beszámolója a Bizottság tevékenységéről 1913-ban. A Régészeti Osí tály könyvtárából 1981-ben előkerült dokumentumok: ásatási feljegyzések, irodalmi jegyzetek, fényképek zömmel római kövekről, Aquincumról; egyetemi és egyéb előadásainak, tanulmányainak kézirata; jegyzetei külföldi utazásairól, a múzeumok római kori anyagáról; levelek szakmai jellegű témákban Prohászka Ottokártól, 585