Tanulmányok Budapest Múltjából 22. (1988)

SZEMLE – RUNDSCHAU - Berza László: Várostörténeti források föltárása a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest-Gyűjteményében = Erforschung von stadtgeschichtlichen Quellen in der Budapest-Sammlung der Hauptstädtischen Ervin Szabó Bibliothek 567-581

máló tendenciáit, megőrzi a most uralkodó építészeti törekvéseket, dokumentálja korunk emberének életformáját, vagyis a múlt megismerése mellett napjaink ismeretét gazdagítja, és mindenekelőtt a mát megőrzi a jövőnek. A városkép föltárásának szándéka már a régi időkben sem volt ismeretlen hazánkban. A 19. században különösen élénk érdeklődés mutatkozott a képi ábrázolások iránt. A látvány rangját Romer Flóris és Bubics Zsigmond is fölismerte és szándékukban állt Budapest, ill. a hazai városok képeit összegyűjteni.

26 Elképzelésük jobbára csupán szándék maradt, de a töredéknyi eredmény is megerősítette állításukat, hogy a kép forrásértéke a szöveges adatokéval azonos. Romer Flóris elképzeléseit Rózsa György Pest—Buda metszeteit leíró ikonográfiájával valósította meg.

27 Több mint háromszáz év; 1493— —1800 között nyomtatásban megjelent városképi ábrázolások gyűjteménye becses tára a kutatásnak. Egy nagy várost ábrázoló teljes képanyag föltárása szonban mind a hazai, mind a külföldi irodalomban ismeretlen volt korábban. 1982-ben a Budapest Gyűjtemény összeállíátásban elkészült a Budapest Története Képekben. . . c. kiadvány, amely a legkorábbi időktől 1980-ig nyomtatásban megjelent budapesti vonatkozású képeket tartalmazza. A közel 100 000 tételes képkatalógus kéziratban már hosszú ideje jó szolgálatot tett a tájékoztató munkában. Kiadását csakúgy, mint korábban a Budapest Története Bibliográfia kiadását a Fővárosi Tanács támogatta és az első kötet 1982-ben megjelent.

28 A képkatalógus alapját a korábban említett fürdőügyi bibliográfia készítése közben előkerült képanyag képezte. Az akkor csupán néhány száz cédulából álló katalógus csak a 17—19. sz.-i könyvek metszeteinek és rajzos anyagának összegyűjtését vállalta. A következő két évtizedben tovább növekedett a képkatalógus és már számba vette a fényképeket is. Határozott továbbfejlesztésre akkor még nem volt sem elképzelés, sem pedig lehetőség. Kiegészítésre csak 1955 után a bibliográfiai munkálatok idején kerülhetett sor, amikor rögzítették a gyűjtemény könyveiben, folyóirataiban található ábrázolásokat függetlenül attól, hogy melyik korban és milyen műfajban készültek azok. Az 1970-es évek elejére a katalógus már mintegy 20 000 kép leírását tartalmazta. Az így rögzített anyag azonban még mindig csupán adathalmaz volt. Hiányzott a tematikai tagolása, elrendezése ötletszerű volt. Még a formai jegyek jelölését szolgáló címleírások is pontatlanok voltak. A kép azonosításához szükséges adatok, valamint a kiegészítő annotációk annyira esetlegesek és szubjektivek voltak, hogy a képkatalógus csak "belső használatra" volt alkalmas. Kiegészítésére és szerkesztésére csak 1974-ben került sor. A bibliográfiához hasonlóan nagy vállalkozás során a most már tervszerű föltárás eredményeképpen újabb 90 000 kép adatainak leírása vált lehetővé. Különösen sok jó kép került elő a 400 féle hazai folyóiratból. A gyűjtő és szerkesztő munka párhuzamosan folyt és rendkívül nagy terhet rótt a bibliográfusokra, akiknek munka közben kellett a szükséges szakmai ismereteket is elsajátítaniuk. Hogy biztos kézzel nyúlhassanak az anyaghoz, az ikonográfia készítéséhez szükséges szakmai ismeretek mellett bizonyos fokú művészettörténeti jártasságra is szükségük volt. Ismerniük kellett a föltárt képek történeti és földrajzi azonosításának mód576