Tanulmányok Budapest Múltjából 22. (1988)

SZEMLE – RUNDSCHAU - Berza László: Várostörténeti források föltárása a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest-Gyűjteményében = Erforschung von stadtgeschichtlichen Quellen in der Budapest-Sammlung der Hauptstädtischen Ervin Szabó Bibliothek 567-581

BERZA LÁSZLÓ VAROSTÖRTÉNETI FORRÁSOK FÖLTÁRASA A FŐVÁROSI SZABÓ ERVIN KÖNYVTÁR BUDAPEST - GYŰJTEMÉNYÉBEN A hazai helyismereti bibliográfiai tevékenység csak a fölszabadulás után élénkült meg. Kulturális életünkben, a tudomány művelésében, az oktatásban végbement változások, a közművelődés újraértékelése, a hazafias nevelés helyes értelmezése mind a helyismereti, helytörténeti munka ébresztését sugallta. A fővárosban a helytörténeti dokumentumok gyűjtő helyei már a századfordulón intézményekké alakultak. Az 1800-as évek végétől működik a Budapesti Történeti Múzeum, 1901-től önálló intézménnyé vált az évszázadok óta megőzött írásos dokumentumok tára a Főváros Levéltára, 1904-ben pedig a Fővárosi Statisztikai Hivataltól elkülönült a Fővárosi Könyvtár.

1 Adva volt tehát a várostörténeti anyag gyűjtésének, rendszerezésének lehetősége és a három helyen fölhalmozódó anyag mind használhatóbb forrása lett a várostörténeti kutatásnak. Igaz a föltárás módszerei még nem alakultak ki és a kutatás egyik fontos kulcsa a bibliográfiai tevékenység még hiányzott. Még az sem tisztázódott, hogy, a három intézmény közül melyikben kellene ezt a munkát végezni. Szórványosan és egészen ötletszerűen készült néhány kisebb-nagyobb bibliográfia, de még a két háború között is csak lelkes magánkutatók szorgalmának eredményeként jelentek meg használható irodalmi összeállítások. Történészek, levéltárosok, muzeológusok vállalkoztak egy-egy téma irodalmának fölkutatására és rendszerezésére. A korai vállalkozások egyike volt Majláth Bála munkája, amely a milieniumi kiállítás katalógusaként jelent meg, majd önálló kiadvány formájában is kiadták.

2 Hasonló, de méreteiben jóval nagyobb vállalkozás volt Ballagi Aladár műve.

3 Igy aztán hosszú évtizedekig, a gyéren jelentkező várostörténeti bibliográfiák melletr a legjobb és szinte egyedüli forrás a hazai oklevélgyűjtemények, az általános magyar történeti témájú vagy szakbibliográfiák együttese maradt. Aki Budapest történetéhez köhzelített, az nem nélkülözhette — és ma sem nélkülözheti — Apponyi Sándor Hungarica, Szabó Károly - Stripszky Hiador Régi magyar könyvtár, Petrik Géza és Kozocsa Sándor Magyar könyvészet című jelentős irodalomföltáró munkáját. A jeles szakbibliográfiák mint például Bartoniek Emma összaállítása a magyar történeti forráskiadványokról, Szentpétery Imre Scriptores Rerum Hungaricaruma, Genthon Antal magyar művészettörténeti, Banner János—Jakabfi Imre régészeti bibliográfiája, Szinyey Magyar írók c. alapvető műve, az ugyancsak Szinyey által gondozott folyóirat repertórium, vagy a sokat bí567