Tanulmányok Budapest Múltjából 22. (1988)

KÖZLEMÉNYEK – MITTEILUNGEN - Rajna György: Budapest köztéri és udvari díszkútjai = Zierbrunnen in Höfen und auf öffentlichen Plätzen in Budapest 539-556

Udvari díszkutak Jelen tanulmány főleg az udvari díszkutakkal kíván foglalkozni. Ezeknél elsősorban határvonalat kell húzni olyan szempontból, hogy melyik részük készült ténylegesen vízvétel céljára és melyik csak díszítésképpen, illetve oly okból, hogy a megépülő vezetékes víz állandó hozamával nem mertek számolni és jó volt, ha a saját kútból ivóvíz állt rendelkezésre, habár minőségileg a vezetékes vízzel nem is vehette fel mindenkor a versenyt. Ehhez tudni kell, hogy főleg a pesti oldal altalaja igen szennyezett volt már kezdettől fogva. A terület mocsaras, lápos volt és a rómaiakkal ellentétben a három város Buda, Pest és Óbuda szennyvíz elvezetése a 19. század közepéig nyílt árkokban folyta Dunába. Pesten az első csatornázási terv 1840-ben került elfogadásra. 1869-ben újabb csatornázási terv készült. így érthető, hogy a múlt században sokan inkább a Dunából lajtos kocsival hozott vizet itták. Voltak azonban olyan kutak is, melyek nevezetesek voltak jó vizükről. Ilyen volt a Színház kútja a mai Vörösmarty téren és különösen az Illés kút. Ez az Orczy kertben volt, nevét Illés (Éliás) prófétáról nyerte. A kis klasszicista kútház falán domborművű ábrázolás is volt. Maga az öntött vas kúttest „Illés kút" feliratos volt. Ezt a kúttestet a Mátyás templom oldalbejáratával szemben a támfalon 1980-ban újból felállították. A híres Illés kutat, ami a görögkeleti hívek zarándokhelye is volt, a Ludovika Akadémia építésekor 1830-ban lebontották, a forrást betömték. Helyén az egyik legénységi különítmény épülete állt. Hogy a név fennmaradjon, a kerti kápolna mellett levő kutat Illés kútnak nevezték el, ami az üvegház vizét szolgáltatta. Vize azonban csak öntözésre volt alkalmas, ivásra nem. Emlékét örökíti meg mind a mai napig az Illés utca elnevezése. Jó ivóvize volt a rómaiak által a mai Római fürdő területéről bevezetett vezetékes víznek, valamint a Szabadság-hegyi (Svábhegyi) forrásokból a Várba vezetett ivóvíznek. A kontinensen vízvezetéket legkorábban 1851-ben Hamburgban létesítettek, ezt követte 1856-ban a berlini, 1860-ban az altonai, drezdai, magdeburgi, lipcsei és a bécsi vízmű. Pest város tanácsa 1856-ban kezdett a vízvezeték építésével foglalkozni. Sok tárgyalás, pályázat benyújtása történt, de magát az építést csak az 1866-ban kitört kolerajárvány lendítette előre. 1867-ben terv készítésére kérték fel az angol Lindleyt, aki 1868. február 1-én be is nyújtotta javaslatát. A munkálatok megindításához még egy további év kellett. Az első vízkivételi hely a mai Országház helyén volt. A vízvezetékcsövek lefektetése 1868. október 17-én a Nádor (ma Münnich Ferenc) utcában kezdődött meg. Víztárolót létesítettek Kőbányán. 1869. november 1-én kezdődött meg a lakosság számára a vízszolgáltatás. Ekkor 135 utcában haladt el a vízvezeték és behálózta a Belvárost, Lipótvárost és a főutakon keresztül víz jutott a külvárosokba is. 1870 végén az összlakosság 1/5-ét látták el hálózati ivóvízzel. 1871 nyarán 841 házban volt vízvezeték. 1871-ben az újabb kolerajárvány után utcai kifolyókat is létesítettek. Fentiek figyelembevételével például megállapítható, hogy a Sugár (ma Népköztársaság) úton levő ma is meglevő 32 díszkút legnagyobb része kizárólag díszítő jelleggel épült, miután annak házai 1872 után épültek. Kutatásaim alapján Budapesten eddig 380, udvarokban, középületekben, fürdőkben és templomokban levő díszkutat mértem fel. A legtöbb udvari díszkút — szám szerint 548