Tanulmányok Budapest Múltjából 22. (1988)

KÖZLEMÉNYEK – MITTEILUNGEN - Nagy Dezső: Egy születő nagyváros lakosságának foglalkozási megoszlása a pesti 1841/42. évi adólajstrom alapján = Die Beschäftigungsverteilung einer im Entstehen begriffenen Großstadt aufgrund des Pester Steuerregisters vom Jahre 1841/42 513-537

24. A dohányzás igen elterjedt szenvedély volt, ha más formában is, mint ma. A cigarettát nem ismerték általánosan. Ezt csak 1868-ban kezdték gyártani, akkor is csak egy gyárban: a fiumei dohánygyárban. Tehát ekkor szivart, pipadohányt, burnótot használtak az emberek, de ez utóbbit a hölgyek sem vetették meg. Az Állami Dohányegyedáruságot csak 1851-ben vezették be országosan. 25. Ekkoriban nem a vas, vagy zománcozott edények voltak használatban, hanem kő- és agyagedények, melyeket az említett vásárokon fazkasok árusítottak, kik messze földről is felkeresték a híres pesti vásárokat ponyvával fedett szekerükön, amelyen az áru szalma közé volt csomagolva. 26. Az építőfakereskedők nagy számát indokolja az árvíz utáni helyzetben Pest nagyvonalú újjáépítése. Mindez vonatkozik az összes épületanyagot árusító kereskedőre és építőiparosra, akik személy szerint érdekelve voltak a nagyarányú építkezésekben. 27. A fehérruhákon az alsó ruházatot, vagyis a fehérneműt kell érteni. Európa minden tájáról érkeztek a fehérruhához szükséges anyagok, amelyek változatos alkalmazása igen elterjedt volt: pl. rumburgi vászon, batiszt stb. — Erről részletesen: Nagy 1983. 207-249. 28. Úgy tűnik, hogy a pestieknek ez a ma is ismert szokása, hogy sűrűn váltogatják holmijukat, berendezési tárgyaikat, ebből a hagyományból táplálkozik, s minden bizonynyal a nagyszámú házaló (ószeres) is megtalálta számítását a reformkori Pesten. De mit kell tudni ezekről? A házaló, az ószeres (handlé) a régi ruhaneműek és háztartási felszerelési tárgyak mellett hulladékokat, tollat, szőrmét, bőröket, csontot stb. is felvásároló és azokat az ócskapiacon, vagy az ipar számára eladó házaló kereskedő. Jellegzetes „ószeres, ócska ruhát, cipőt, rongyot, mindent veszek!" kiáltással járták a főváros utcáit, házait. — A Pestkörnyéken még az 1930-as években is élt a hagyomány, szekéren, csengőt rázva, a fenti szöveget énekelve jártak. — Ma már eltűnőben vannak, szerepüket részben a Bizományi Áruház Vállalat, részben pedig a MÉH vette át. 29. Számukból kitetszik, hogy a pesti emberek kedvelt főeledele a hús volt: minden 3—4. utcában találhattak húsárulót. 30. A kalapkereskedők nagy száma érthető, miután ekkor mindenki kalapot (vagy más egyéb fejfedőt) hordott. Főként a polgári népesség, még az asszonyok is, ellentétben a mai kalapnélküli férfidivattal. Az alsóbb néprétegek férfiai sapkát, süveget, aszszonyai kendőt viseltek. 31. A kenderáruk használata és alkalmazása jóval általánosabb volt, mint manapság, ez érthető, hiszen még a városokban sem volt más közlekedési alkalmatosság, mint a lóvontatta jármű, szállításra pedig a fuvaroskocsik: ezeknek a szerszámai a bőrszerszámok mellett kenderből készültek. 32. Hazánkban mind a falusi, mind városi viszonylatban hagyományos volta bicskák, kések használata. Ezeket használták étkezéshez, munkájukhoz, s ha felöntöttek a garatra, akkor nézeteltéréseik rendezéséhez is. 33. A piaci kofák (Fratschlerin) — a piacok, csarnok és a régi dunaparti vásárok gyümölcs-, zöldség-, csirke- és haláursai voltak. Nevezetesek voltak a pesti Városház (ma: 533