Tanulmányok Budapest Múltjából 22. (1988)

KÖZLEMÉNYEK – MITTEILUNGEN - Rózsa Miklós: Egy 1824. évi pesti üzleti hirdetés és annak forrásértéke = Eine Pester Geschäftsanzeige aus dem Jahre 1824 und deren Quellenwert 501-511

Nem változtat az ilyen nyomtatványnak a fogyasztásra ösztönözni törekvésben megnyilvánuló alapvető rendeltetésén, ha azt nem vékonyabb-vastagabb papírra, hanem textilre nyomtatták. Annál fogva, hogy az ilyen anyagú hirdetőeszközből igen kevés maradt fenn, ritkaságuk emeli becsüket. A nyomtatással létrejött írott forrásokat jellemző papíranyagtól eltérő anyaguk kiváltja az ilyen anyagból, a textilből való egyéb múltbeli tárgyakhoz tapadó emlékképet, ami a tárgyi jelleg tudati előtérbe lépésére csábít, és — tévesen — annak feltételezését váltja ki, hogy az a történelemnek tárgyi forrása. Ezzel szemben történeti forrásértékét alapvetően a reá nyomtatott szöveg adja, aminél fogva — éppúgy, mint a papírosra nyomtatott hasonló szövegű és rendeltetésű üzleti kártya — a történelem írott forrásai közé tartozik. Ilyen történeti forrás Fischer Péternek, a reformkori Pest kiemelkedő cukrászának eddig lappangott — német nyelvű — üzleti hirdetése.

1 Sajátos darab! Szövegét fényes rózsaszín selyemre, annak egyik oldalára, szerény nyomdai eszközökkel készített díszítő keret közé nyomtatták. A megóvása érdekében ma már karton-passepartout-ba keretezett — és e keret rongálása nélkül kizárólag ennek belső széleinél mérhetően — 25,5 cm magas és 21 cm széles, tehát álló formátumú nyomtatvány címe: AVERTISSEMENT (=hirdetés). Tartalma: Fischer cukrászboltjáról és az ott vásárolható termékekről s a nyújtott szolgáltatásokról szóló tájékoztatás és az olvasónak fogyasztóként való megnyerésére törekvés.

2 A cím és a tartalom tükrözi a nyomtatványnak azt a rendeltetését, hogy a termelés és a fizetőképes fogyasztó közötti távolságot áthidalva az értékesítést előmozdítsa. Ennek megfelelően reklám, mégpedig annak korai változatát képviselő üzleti hirdetés. Ennek fajtái közül az üzleti kártyával rokon, ettől csak anyagában tér el. A hirdetés címzettjei — a szövegből kitűnően — a Hochedel titulus viselésére jogosultak. Ennek az egy évtizeddel később már nem használt — és a helyébe került Wohlgeboren — címnek a magyar megfelelője a címek akkori rendjében a nemzetes valamint a tekintetes. Viselésére a birtokos és az alacsonyabb hivatali állásokat betöltő nemesség tagjai, valamint a honoraciorok és mindazok voltak jogosultak, akik a polgári világban foglalkozásuk és rangjuk által bizonyos jelentőségre tettek szert. (Pl. művészek, kereskedők, gyárosok, urasági tisztviselők.)

3 A hirdetés terjesztésének módjáról adat hiányában csak feltevéseink lehetnek. Elképzelhető a küldönc — esetleg posta — útján való szétosztás valószínűleg egy meglevő címjegyzék alapján erre a célra összeállított jegyzékbe felvett személyek részére. Lehet, hogy a boltot felkereső vevők kapták kézhez. Hirdetésünk a reklámelmélet

4 csoportosítási rendszere szerint cégreklám, amely kiemeli az árukínálatot és egy újszerű szolgáltatást, hogy ezzel a bolt forgalmát megalapozza és növelje. A terjesztés valószínűsíthető lehetőségeit és a címzetteket figyelembe véve helyi érdekű rétegreklám. A hirdetés kibocsátója, Fischer Péter a reformkori Pest gazdasági életének eddig még kellően nem értékelt úttörő egyénisége, egyike a város arculatát és társadalmának életét, ízlését, igényeit vállalkozásaival formáló cukrász, akinek tevékenységéről, árusító és vendéglátó helyeiről az 1835—45-ös évek magyar és német nyelvű pesti újságjai, mint a város legkiemelkedőbb díszei közé tartozókról visszatérően tudósítanak. Működésének középpontjában az a törekvés állott, hogy egy részről „a Cukrászság . . . kifejlődésének arra a fokára juthasson, mely akár melly mesterségnek egyedül képes .. . hitelt és bizodalmat 502