Tanulmányok Budapest Múltjából 22. (1988)
KÖZLEMÉNYEK – MITTEILUNGEN - Gál Éva: Pest város 1758. évi térképe = Ein Plan der Stadt Pest aus dem Jahr 1758 483-500
hető, hogy ez volt az a határtérkép, amelyért a pesti magisztrátus 1758-ban pénzt utalt ki Mattheynek. így hát a fentiek alapján nem értek egyet azzal a feltevéssel, hogy a Mattheynek kifizetett honoráriummal kapcsolatos 1758. évi tanácsülési jegyzőkönyvi bejegyzés az 1758-as városalaprajzra vonatkoztatható. Hogy az 1830-ban megjelent metszet és a Rómer-féle térképmelléklet forrásául szolgáló városalaprajz szerzője Matthey lett volna, azért is valószínűtlen, mert az általa készített térképeken a pesti belváros — az akkori beépített terület — alaprajza erősen különbözik a feljebb említett, 1758-as városalaprajztól és származékaitól. Matthey egyik ismert térképén sem ábrázolta ugyan telekhatárokig menő részletességgel a pesti belvárost (ez nem is volt feladata), de térképein a háztömbök körvonalai is annyira eltérnek a részletes városalaprajzon feltüntetett körvonalaktól, hogy az utóbbi szerzőségét nem tulajdoníthatjuk neki. Ezt nemcsak a pesti határtérképen látható, igen elnagyoltan ábrázolt városalaprajz támasztja alá, hanem a Matthey által a budai várról készített, de Pestet is feltüntető, a bécsi Kriegsarchivban őrzött íérkép is, amelynek pesti részletét Schoen Arnold közölte az Invalidus-palotáról írt monográfiájában. 23 Elképzelhető, hogy a pesti telekkönyvi hivatalban őrzött 1758-as városalaprajz készítőjét nem is a kor többé-kevésbé ismert — nem különösebben nagy számú — kartográfusa között kell keresnünk, hanem egyszerűen a telekkönyvi hivatal alkalmazottai között. Könnyen lehet ugyanis, hogy a korábban használt régi térkép átmásolását mintegy hivatali kötelességként bízták valamelyik telekkönyvi tisztviselőre; ez esetben pedig hiába is keresnénk a munkáért járó pénz kifizetésére vonatkozó adatot. Mindenesetre, a szerzőség megállapításához még itt is további kutatásra van szükség. Az 1758-as városalaprajzzal kapcsolatban szólni kell még az utcanevek problémájáról. Mint láttuk, 1758-ban az utcaneveket egyszerűen átmásolták a korábbi térképről, egyetlen kiegészítéssel (Fischergässl). A probléma itt az, hogy — mint Bácskai Vera a telekkönyvekkel való összehasonlítás alapján kimutatta — az utcanevek egy része már a „kiscelli térképen", a 18. század első évtizedeiben sem felelt meg a telekkönyvekből rekonstruálható névhasználatnak. 24 Ha biztos magyarázat nem adható is erre a jelenségre, valószínű, hogy az eltérések oka abban keresendő, hogy maga a lakosság használt másmás neveket ugyanarra az utcára, hiszen erre a korai időre még nem jellemzőek a stabil utcanevek. Fogasabb kérdés, hogy a legalább fél évszázaddal később megrajzolt 1758-as alaprajzon miért vették át változatlanul az inkább a 17. század végére, mintsem a 18. század első felére érvényes utcaneveket? Ennek aligha lehet más magyarázata, minthogy a telekkönyvi hivatal számára nem voltak fontosak az utcanevek, hiszen a teleknyilvántartás nem utcák szerint, hanem az egész városon végigfutó sorszámozás szerint s a szomszédos telkek számának megadásával történt. Az utcanevek tekintetében tehát az 1758-as városalaprajz adatait fenntartással kell kezelnünk, s más, korabeli források segítségével kell helytálló voltukat felülvizsgálnunk. Ez azonban nem változtat azon, hogy az 1758-as Pest-térkép — ha csak másolatban maradt is ránk — kezünkbe adja azt a hiányzó láncszemet, amelyet eddig nélkülöznünk kellett Pest 18. századi topográfiájának vizsgálatánál. 490
