Tanulmányok Budapest Múltjából 22. (1988)

KÖZLEMÉNYEK – MITTEILUNGEN - Tardy Lajos: Dunai hajóút a török kiűzése után, 1698 = Eine Donaureise in 1698, nach Vertreibung der Türken 473-481

tannak Bécs alól vissza kellett vonulnia, egészen idáig hátrált és ekkor a falut Dzsán Kurtaránnak nevezte el, ami annyit jelent, hogy „lelkünk biztonságban van" 13- most a magyarok Adonynak nevezik. Este hajósnépünk a vitorlakötélzet mellett sípszóra külö­nös testtartással kardtáncot lejtett, ami igen szép látványt nyújtott. 6-án kora reggel felkerekedtünk; Rácalmás, Pentele és Dunaföldvár mellett hajóz­tunk el, majd Pakson kikötöttünk; az éjszakát is itt töltöttük. Eredetileg szépen épített, de most romos török vendégfogadót 14 láttunk. Ezen a napon 13 mérföldet tettünk meg vizén. Október 8-án Pandúr, Csanád és Kalocsa mellett vitt utunk; az utóbbnevezett hely­ség a második magyar érsek székhelye. Kilenc óra körül érkeztünk Bajára, mely nagy rác mezőváros, mintegy 20 000 lakossal, akik közül állítólag kétezer a német. Az esti órákban szálltunk ismét vízre és két órai hajóút után tábort vertünk. Október 9-én érkeztünk Vörösmartra; a hadsereg itt vert hidat a Duna felett. Ugyanennek a hónapnak 10. napját teljes egészében a vizén töltöttük és csak az esti órákban kötöttünk ki, éspedig ott, ahol a Dráva a Dunába ömlik. Az éjszaka folyamán az egyik hajó két embere kevés híján odaveszett; ezeket halvásárlás céljából a Dráván felfelé, Da/já-ba küldték; itt azonban teljesen leitták magukat és csónakjukkal a vízbe fordultak; csak nagynehezen sikerült megmenteni őket. Október 11-én Erdőd mellett hajóztunk el; régi vár, melynek néhány tornya még áll s ezekben katonák állomásoznak. Ősi fészke annak a magyar grófi nemzetségnek, melynek egyik tagja 15 ma a Magyar Kamara elnöke. E hó 6. óta egyfolytában akkora hőség tom­bol, hogy a legnagyobb kánikula idején sem lehet nagyobb. Vukovár: vár és falu, száz huszárral, négyszáz hajdúval és negyven némettel. Az éjt llok felett töltöttük, egy szige­ten, nem messze Bukintól. E hó 12-én elhajóztunk llok mellett. Vára a hegy tetején emelkedik; 150 német ka­tona állomásozik itt, akiknek Ruprecht kapitány a parancsnoka a Hermenstein-ezredből, továbbá 400 huszár és hajdú. Ez a szerémi hercegségnek — amelynek Don Livio Odescal­chi az ura, aki ezt ő császári feleségétől egy esztendő előtt 700 000 forintért vásárolta meg - a székvárosa. Helytartója Bonini apát, aki a szigeten él. Banostor — kicsi vár, hely­őrsége mindössze néhány hajdúból áll. Ez a vidék igen kevéssé biztonságos, mivel a szabá­csi vár török katonái örökösen erre portyáznak. Végre Futtákra érkeztünk, ahol Öttingen gróf úr őkegyelmességének egy majorházat rendeztek be szállás gyanánt. Szárazföldi úton egy nappal korábban ideérkezett lovászmesterünket már itt találtuk; mi azonban, mint eddig, továbbra is hajóinkon maradtunk. Futták nagy rác falu 5000 lakossal, ahol a rác papok egy egykori bosnyák király közszemlére kitett tetemeit őrzik és szentnek kijáró tisztelettel övezik. Ide a szép, újdonat mundért viselő Corbelli-ezred díszkísérete mellett vonultunk be. Október 14-én néhányadmagammal az innen két órányira fekvő Pécsváradra látogat­tam az erőd megtekintése céljából." Ettől kezdve az útiemlékezéseknek ez a szakasza megszűnik, illetve jellege megvál­tozik, statikussá válik. Hammerschmid ugyanis ezt követőleg színes, érdekes, de inkább személyes jellegű megfigyeléseit beszéli el a karlócai tárgyalásokra érkezett császári, orosz/angol, velencei, holland, angol stb. követségek vezetőinek és tagjainak egymás kö­476

Next

/
Oldalképek
Tartalom