Tanulmányok Budapest Múltjából 22. (1988)
ÜZEMTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK– BETRIEBSGESCHICHTLICHE STUDIEN - Sárközi Zoltán - Szilágyi Gábor - Gáspár Ferenc: A Fegyvergyár története, 1891-1948 = Geschichte der Waffenfabrik, 1891-1948 375-471
3 millió pengő volt, május első hetében már 36 millióra emelkedett, június elején 20 milliárd pengőt tett ki! A heti kereset összege elérte az egy billiót! A béremelés még így is messze elmaradt az áraké mögött, a béreket már szinte naponta kellett fizetni. Az FFG, illetve a Lampart gyárak munkássága ebben az időszakban nemcsak saját helyzetének megjavításáért állt kemény harcban saját tőkéseivel, hanem belekapcsolódott az országos politikai ütközetekbe is. 1945 decemberében a budapesti üzemek küldöttei Tildy Zoltán köztársasági elnöknél jártak és követelték a bányák és a nagyüzemek államosítását. A küldöttségben az FFG munkásai közül Eredics Károly és Jóckl Ferenc vettek részt. 388 1946 márciusában a bányászok megsegítésére indított akció során hat héten át egy órai keresetüket juttatták a Lampart dolgozói a bányászoknak, sőt a „széncsatában" a gyár munkásaiból alakult rohambrigád is részt vett. 389 Megtörténtek az első lépések a gyáron belüli szociális helyzet javítására, 1946 nyarán a Soroksári úti telepen ötven gyermek számára óvoda és napközi otthon létesült, sor került szociális gyárgondozó beállítására is. 39 ° A vállalat a stabilizáció után 1946. augusztus elsejével, a forint bevezetésével végetért az infláció. A szilárd, értékálló pénz megteremtése a fiatal magyar népi demokrácia nagy diadala volt. De a stabilizációval együtt sem volt minden rendben a gazdasági életben. 1946 nyarán a magyar kormány — a stabilizáció előkészítése kapcsán — a jóvátételi terhek enyhítését kérte a szovjet kormánytól. A Szovjetunió méltányolta a kérést és meghosszabbította a szállítási határidőket, hogy a belső piac számára megnyissa az így felszabaduló kapacitást. A jóvátétel ütemének lassulása viszont a Lampart tőkés vezetőinek gondot okozott, mert már hozzászoktak ahhoz, hogy nem kell vesződniök sem megrendelések szerzésével, sem a termelt áruk elhelyezésével. Sőt, a jóvátételi előlegek a hitelgondokat is megoldották, és az inflációs munkabérek miatt az önköltség sem jelentett nagy problémát. Maguk a tőkések is megállapították: „nagy nehézséget okozott a jóvátételi gyártás helyett a civil gyártásra való áttérés". A már legyártott esztergapadokat és autoklávokat még átvették jóvátételre, de az elkészült alkatrészek felhasználása és a felszabadult kapacitás kitöltése súlyos gondot okozott, elsősorban a Soroksári úti telepen. A lámpaosztály termelése növekedett, de itt az áruk kikészítése, a galvanizálás és nikkelezés anyaghiány miatt akadozott. Sok probléma jelentkezett a tömegcikkosztályon, ahol kések, különböző kéziszerszámok, tolómércék stb. készültek. Ezeknek a termékeknek gyártása nem kötötte le a teljes kapacitást és az értékesítés is lassú volt. A kőbányai telep helyzete könnyebb volt. A zománcedény gyártáshoz volt nyersanyag és az eladás alig jelentett problémát. Az első forintbevételek az eladott alumíniumedényekből származtak. A zománcmu termelése napi 1500 kg edény volt. Biztosított volt a fémöntöde és a hengermű foglalkoztatottsága is, részben bérhengerlés vállalásával, részben pedig a lemézmunkákra végeztek hengerlést. Tárgyaltak Angliába történő kádexportról is. 449
