Tanulmányok Budapest Múltjából 22. (1988)

ÜZEMTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK– BETRIEBSGESCHICHTLICHE STUDIEN - Sárközi Zoltán - Szilágyi Gábor - Gáspár Ferenc: A Fegyvergyár története, 1891-1948 = Geschichte der Waffenfabrik, 1891-1948 375-471

„mindössze" százszorosára, a létfenntartási cikkek árindexe ugyanezen idő alatt 471-szeresére növekedett. 1945 őszétől megindult a munkásság harca azért, hogy a tőkések természetben adják a munkabér egy részét. 1945 őszétől súlyos gondokkal és nehéz harcokkal terhes hónapok köszöntöttek a Fegyvergyár dolgozóira is. Az ősz elejére nagyjából kialakult az „új" munkásgárda, amelynek létszáma a három telepen nemcsak a háborús csúcsponthoz — 8128 fő — képest, hanem még az 1938 évihez képest is igen alacsony volt, mindössze 1433-at tett ki (1938: 5697, 1935: 1840 fő!). A tisztviselő létszám 297 fő volt, itt a visszaesés jóval kisebb (1938: 361, 1935: 293 fő). 1938-ban minden 16 munkásra, 1945-ben pedig ötre jutott egy tisztviselő. 379 Az ablaktalan, fűtetlen műhelyekben, megrongált és korszerűtlen gépeken, anyag- és szerszámhiány közepette éhezve és fázva dolgozó munkások munkafegyelme, és a termelékenység szükségképpen alatta maradt a háború előttinek. A közelgő tél, a fokozódó infláció nyugtalanságot keltett az FFG munkásai között is. 1945 október 12-én rendkívüli ülésre hívták össze a bizalmi testületeket, miután a gyárban megmutatkozott rendkívül elkeseredett hangulat részleges leállásokhoz vezetett. 380 Az üzemi bizottságok, a bizalmiak, a két munkáspárt vezetői mindent elkövettek, hogy a munkások jogos követeléseinek támogatása mellett fenntartsák a rendet és rávegyék a munkásokat a termelés folytatására. De a tőkés vezetés megszilárdulása azt is jelentette, hogy a korábbi időszakhoz képest az üzemi bizottság sem rendelkezett olyan befolyással, mint azelőtt. A munkások viszont megszokták, hogy minden ügyes-bajos dolgukkal az üzemi bizottságokhoz forduljanak. Igy amikor az infláció meglódult, a tőkés igazgatóság helyett jórészt a munkásvezetőket tették felelőssé. A tőkés vezetés pedig értett ahhoz, hogy ezt a helyzetet fenntartsa. Az FFG igazgatósága pénzzel, időnként cseretermékekkel, járművel támogatta az ellátást, de az élelmiszerek tényleges beszerzése, Budapestre szállítása és szétosztása az üzemi bizottságra hárult. Volt időszak, amikor négy teherautó járta élelmiszerért az országot, minden üzemi bizottsági ülés, bizalmi vagy más értekezlet középpontjában az ellátási problémák álltak. 1945 decemberében az üzemi bizottságok kommunista tagjai felismerték, hogy nem vállalhatják a felelősséget az infláció következményeiért és a belőle származó tőkés mesterkedésekért. 381 1945 tele nagyon nehéz volt! A műhelyekben rossz volt a hangulat, a munkásság egy része további bérkorrekciót követelt, sokan vidékre jártak élelmiszerért. December 11-én a bizalmi testület az árak rögzítését, a mozgó bérskála bevezetését (egy heti bér egyenlő legyen két kg zsír szabadpiaci árával), a statárium bevezetését követelte a gazdasági élet szabotálóival, a feketézőkkel szemben. 382 Valamit enyhített a helyzeten a karácsonyi élelmiszercsomag kiosztás, 383 de ugyanakkor újabb viszály forrásává vált. Míg a tisztviselők a GYOSZ utasítására egy havi fizetésnek megfelelő remunerációt kaptak, a munkásokkal az élelmiszercsomag árát az igazgatóság meg akarta fizettetni. Válaszul a munkásság egy része sztrájkot kezdett, amit ismét csak az üzemi bizottság fellépése szerelt le. A téli harcok eredményei megerősítették a munkásság bizalmát az üzemi bizottság iránt. Az 1946 elején tartott választásokon az 1945-ös kommunista többségű testületet választották újjá. 1945—1946 telén — minden nehézség ellenére is — emelkedett a vas-, fém-és gépgyártás vállalatainak termelési eredménye, bár a növekedés üteme lassú vóít. Az is igaz. 447