Tanulmányok Budapest Múltjából 22. (1988)

ÜZEMTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK– BETRIEBSGESCHICHTLICHE STUDIEN - Sárközi Zoltán - Szilágyi Gábor - Gáspár Ferenc: A Fegyvergyár története, 1891-1948 = Geschichte der Waffenfabrik, 1891-1948 375-471

A parancsban szereplő okok között a leggyakrabban a munkától való igazolatlan — egy vagy több napi — távolmaradás szerepel. 354 Az ítéletek másik leggyakoribb oka a munkafegyelem megsértése. Az indokok között találhatunk olyan kitételeket, mint az üzemvezetővel szembeni tiszteletlen viselkedés, szerszám eltörése és ezzel az üzem mene­tének hátráltatása, selejt okozás, az előírt mennyiség meg nem termelése, későnjövés, fél órás igazolatlan távolmaradás, stb. 35S De szép számmal szerepelnek — különösen a haditörvényszéki ítéletek indoklá­sai között — politikai jellegű magatartásra utaló kitételek is. Ragozóczky Jánost azért ítélte el a haditörvényszék, mert „munkatársait a termelés lassítására és egyeseket ily cse­lekmények elkövetésére felhívott", 356 Horváth István a „munkatársai előtt olyan ki­jelentéseket tett, hogy Ukrajnában az oroszok aratnak le. . . ", Katona Kálmán azt fej­tegette, hogy „a szovjet rendszer mellett a munkás lényegesen jobb helyzetbe kerül, mint jelenleg itt van", 357 Nagy Elek többek között kijelentette: „Ha a németek meg­nyernék a háborút, akkor ők ülnének be ide a gyárba, mi pedig mehetünk krumplit ka­pálni a németek részére" „. . . a nemzet vezető férfiait Horthy Miklós kutyáinak ne­*. " 358 vezte ." A gyár szervezett, baloldali munkásai a háború éveiben igen nehéz helyzetbe ke­rültek. A katonai intézkedések megfosztották a munkásokat a szervezkedés, az önvéde­lem minden lehetőségétől. Jelentősebb bérmozgalom, sztrájk vagy bármiféle megmoz­dulás nem fordult elő a gyárakban. A Lámpagyárral történt fúzió után az új gyárveze­tőség sem a szervezett munkások jogait, sem vezetőit nem ismerte el. Solt Jenő Soroksári úti főbizalmit az idomszer műhelyből kiemelték és más műhelybe tették át. Az általános jobbratolódás is éreztette hatását a gyárban, erősen megnőtt a Nem­zeti Munkaközpont és a különböző szélsőjobboldali, nyilas szervezetek befolyása, 1940-ben Wirth Károly nyilas képviselő vezetésével a Nyilaskeresztes Párt hatalomátvé­tele érdekében szervezett, Horthy Miklós ellen tervezett merényletben több fegyvergyá­ri alkalmazott vett részt, mint Cservenka Ferenc főmérnök, a későbbi nyilas gyárvezető, Babay József művezető, Bosnyák Imre lakatos, Gál László portás, Juhász László, Matusik Imre és még mások. 359 Megszaporodtak a beépített spiclik és provokátorok is, amit a korábban felsorolt ítéletekben tett tanúvallomások is igazolnak. A gyár ismertebb szer­vezett, baloldali munkásainak szinte minden lépését figyelték, hol fenyegetéssel, hol szép szóval igyekeztek őket meggyőződésüktől eltéríteni. 1942-ben több baloldali érzelmű munkást SAS behívóval különleges büntetőszázadba osztottak be. Tápiósűlyre vonultak be, ahonnan a Don mellé hurcolták őket. Közülük Csik István és Horváth Oszkár nem is tértek többé haza. A gyárban megmaradt baloldali munkások még ilyen körülmények között is megta­lálták a módját annak, hogy szervező és felvilágosító munkát végezzenek. 1942—1943-ban a hadiüzemi ellátási rendszer bevezetése után a gyárvezetőség ún. jóléti bizottságot szer­vezett, amelynek tagjai közreműködtek a kapott élelmiszerek és egyéb cikkek szétosztá­sában. E bizottság tagjainak egy része a munkásokból került ki. A szervezett munkások közül Solt Jenő, Uitz Ferenc, Schneider Elemér, Vornyák Károly, Bodahegyi Gyula, Nagy Károly, Klíma Gyula, Varga Károly és mások is bekerültek a jóléti megbízottak közé, így egyrészt bele tudtak szólni a juttatások elosztásába, másrészt fenn tudták tar­442

Next

/
Oldalképek
Tartalom