Tanulmányok Budapest Múltjából 22. (1988)

ÜZEMTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK– BETRIEBSGESCHICHTLICHE STUDIEN - Sárközi Zoltán - Szilágyi Gábor - Gáspár Ferenc: A Fegyvergyár története, 1891-1948 = Geschichte der Waffenfabrik, 1891-1948 375-471

1935 szeptemberének első napjaiban tehát elhárultak a fúziót, valamint a hadikincstár pénzügyi szempontjainak érvényesülését gátló legfőbb akadályok. A Magyar Általános Hitelbank engedélyével szeptember 6-án a Honvédelmi Minisztérium és a Fegyvergyár szerződést kötött, a megállapodás azonban a már elhatározott fúzióra való tekintettel a Lámpagyár részére is jelentős rendelést biztosított. A szerződésben a Honvédelmi Minisztérium az 1936/1937. üzletévtől kezdődően nyolc éven át évi 15.000 darab, összesen tehát 120.000 darab puskát rendelt meg a Fegyvergyártól, 11,280.000 P értékben. A Lámpagyár részére 9.000.000 P értékű tüzérségi gránátrendelés jutott, 1937. március 31 -i határidővel történő leszállításra.

241 A szerződésben a Honvédelmi Minisztérium nagy gondot fordított arra, hogy a haditermelő képesség erőteljes növelésére kötelezze a Fegyvergyárat. Az igazgatóság vállalta is, hogy az üzemet a megállapodásban részletezett rendelések gyártása folyamán korszerűsíteni, modernizálni fogja. Azt is tudomásul vette a vezetőség, hogy a fejlesztés költségei kizárólag a gyárat terhelik, abból semmi sem hárítható át a kincstárra, mely a megállapodás betartását szakközegei útján időnként ellenőrizni fogja.

242 A két gyár által vállalt kötelezettségek teljesítése jelentős pénzforrásokat igényelt, melyek előteremtése a Magyar Általános Hitelbankra várt. A pénzintézet vezetői ezúttal sem zárkóztak el a hadikincstár kívánságai elöl. Kijelentették, hogy az új beruházások céljaira a következő években 8—9 millió pengő tőkét, valamint megfelelő forgótőkét bocsájtanak a Fegyvergyár rendelkezésére a piacon szokásos kamatnál lényegesen olcsóbb feltételekkel. A Honvédelmi Minisztérium és a két hitelbanki vállalat megállapodása kétségtelenül a katonai vezetés számára nyújtotta a nagyobb előnyöket. Eltekintve a 2.7 millió pengőt meghaladó adósság elengedéstől, sikerült biztosítania az ország háborús kapacitásának számottevő növekedését, mégpedig oly módon, hogy a megrendelt cikkekben lényeges árengedményeket kapott. Természetesen a vállalatok sem jártak rosszul: újból lehetőséget kaptak a megfelelő méretű foglalkoztatásra, a Fegyvergyár pedig elérte, hogy a kincstár által részben elismert követeléseit aránylag rövid időn belül megfizetik.

243 A Hitelbank, a Fegyvergyár és a Lámpagyár a maguk részéről a legmesszebbmenőkig figyelembe vették a kincstár igényeit, most már a katonai vezetőkön volt a sor, hogy a saját érdekükben is támogassák a két vállalatot. A Hitelbank ezirányú kérelmére maga Gömbös Gyula honvédelmi miniszter válaszolt. Levelében megígérte, hogy mindazokra a gépekre, készülékekre és felszerelésekre, melyeket a hadsereg számára történő gyártás érdekében külföldről kíván beszerezni a Fegyvergyár és a Lámpagyár, illetve a fúziójuk révén keletkező új vállalat, behozatali engedélyt és vámmentességet fog kieszközölni a kereskedelemügyi, iparügyi és pénzügyminisztertől. Hasonló értelemben nyilatkozott a gyártáshoz szükséges, külföldről beszerzendő nyers- és segédanyagokról is. Hathatós közbenjárásáról biztosította végezetül a Hitelbank vezetőit abban a tekintetben, hogy a két vállalat, vagy a létrejövő új cég a beszerzésekhez szükséges külföldi fizetőeszközöket exportfelártól mentesen kapja meg.

244 A katonai vezetés legmagasabb szintű támogatásának igéretét bírva, a két vállalat igazgatósága most már véglegesen elhatározta a fúziót. 1935. november 15-én került sor a már több hónap óta húzódó előkészítő munka végleges lezárására. A Fegyver- és Gép415