Tanulmányok Budapest Múltjából 22. (1988)

ÜZEMTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK– BETRIEBSGESCHICHTLICHE STUDIEN - Sárközi Zoltán - Szilágyi Gábor - Gáspár Ferenc: A Fegyvergyár története, 1891-1948 = Geschichte der Waffenfabrik, 1891-1948 375-471

27 3.643 100 17 4.972 100 20 6.250 100 24 5.301 100 E nyolc esztendő értékesítési viszonyai hűen tükrözik a gazdasági életben lejátszódott folyamatokat. 1932-ig mind a bel-, mind pedig a külföldi eladásoknál közel 50%-os zuhanás következett be 1928-hoz viszonyítva. Az 1933. év fordulópontot jelentett a Lámpagyár életében is. 1934-től kezdve már az exportterületek felvevőképessége is javult, és ez az összeladások értékének további növekedéséhez vezetett. A fejlődés mindazonáltal nem volt elegendő arra, hogy alapvetően módosítson a Lámpagyár nehéz helyzetén: az 1935. év bár ismét visszaeső, a válságidőszakot azonban meghaladó forgalma belföldi vonatkozásban még mindig 21%-kal, az exportot tekintve 32%-kal, az összeladás szintjén pedig 24%-kal maradt el az 1928-ban elért eredmények mögött; A vállalat termékei közül forgalomképesség szempontjából négy cikk emelkedett ki 1925—1935 között, melyek mind a belföldön, mind a külföldön szinte osztatlan vezetőszerepet játszottak. A lámpaáruk, csillárok, továbbá a különösen kiváló keresettségnek örvendő zománcedények és zománckádak voltak azok a gyártmányok, melyek a vállalat működésének létalapját képezték. Az értékesítéssel kapcsolatban végezetül meg kell emlékeznünk azokról az országokról és területekről, ahová a Lámpagyár összforgalmának általában egynegyedét kitevő export irányult. Az 1928—1935. évek adatainak egybevetése alapján az érintett országok és területek a következők:

224 Albánia, Algír, Anglia, Ausztria, Belgium, Bengázi, Bulgária, Ciprus, Csehszlovákia, Dánia, Délamerika, Egyiptom, Észtország, Finnország, Franciaország, Görögország, Hollandia, India, Irak, Jugoszlávia, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Marokko, Mexiko, Németország, Norvégia, Olaszország, Oran, Palesztina, Románia, Svájc, Svédország, Szíria, Törökország, Tripolisz, Tunisz. Ezen a rendkívül széles területet felölelő, Ausztrálián kívül valamennyi világrészt magában foglaló felvevőpiacon belül Egyiptom, Franciaország, Görögország, India, Jugoszlávia, Lengyelország, Románia és Törökország bizonyult a legkiválóbbnak. A pénzügyi eredmények ismertetésére csak a századfordulótól kezdve van lehetőségünk. A XIX. század utolsó évében elért, szolidnak mondható 80 ezer koronás nyereség a következő évek folyamán szakadatlanul emelkedett és 1912-ben, 311 ezer koronás teljesítménnyel elérte tetőpontját. Az 1913—1914. években a nyereség erősen visszaesett (151.000, illetve 58.000 korona), amiben a Balkán-háborúnak, az első világháború kitörése után végrehajtott gyártási profilátalakítás átmeneti zavarainak, valamint az orosz és szerb rendelések elmaradásának lehetett szerepe. A zavaró körülmények azonban rövidesen megszűntek, ezt igazolják a következő évek korábban még csak meg sem közelített nyereségei. Az 1915. év 462.000 koronás, az 1916. év 1.794.000 koronát kitevő, valamint az 1917. év 1.562.000 koronára rugó tiszta nyereségéből bőven tellett a korábbi tartozások törlesztésére, továbbá a részvényesek osztalékainak kifizetésére. Az 1918— 1932. 2.649 1933. 4.129 1934. 4.990 1935. 4.055 73 994 83 843 80 1.260 76 1.246 409