Tanulmányok Budapest Múltjából 22. (1988)

ÜZEMTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK– BETRIEBSGESCHICHTLICHE STUDIEN - Jenei Károly: Az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. és elővállalatai = Die Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. (Vereinigte Glühlampen und Elektrizitäts AG.) und ihre Vorgänger 337-374

Mialatt az Egyesült Izzó vezetői a wolframlámpa gyártásának szüntelen bővítésén fáradoztak, az Egyesült Államokban, a General Electric Comp, kutató laboratóriumában a wolframszál tökéletesítésével kapcsolatban forradalmi újítás született. William D. Coolidge 1908-ban felismerte, hogy a wolfram-porból zsugorított rudakból 1500 °C-on történő kovácsoló megmunkálás után húzott wolframdrót készíthető. Az új gyártási eljárás licencjogátelsőnek 1911-ben a berlini Siemens-Halske gyár szerezte meg.

100 Az Egyesült Izzó az új eljárással dolgozó berlini lámpagyárakkal szemben 1911 őszén hátrányos helyzetbe került. Hat hónap alatt mindössze 1 és 1/4 millió db wolframlámpái tudott a külföldi piacokon értékesíteni. A kedvezőtlen helyzetet az okozta, hogy a húzóeljárással gyártó vállalatok önköltsége lényegesen csökkent, így az eladási áraikat mérsékelni tudták. Az Egyesült Izzónak követnie kellett a versenytársak példáját, még profitjának a megrövidülése árán is, ha lámpáinak értékesítési lehetőségét nem akarta elveszteni. De az új wolframlámpák nemcsak olcsóbbak', hanem jobbak is voltak. Az igazgatóság úgy látta, hogy a wolframlámpa-gyár kritikus helyzetbe került. Ezért utasította az ügyvezetőséget, hogy a technikai vezetést erősítse meg, szükséges esetben több szakembert szerződtessen és a húzóeljárást mielőbb dolgoztassa ki.

101 A gyártási eljárás kidolgozásával kapcsolatban azonban műszaki és szabadalmi nehézségek merültek fel. A műszaki problémák megoldása idő kérdésén múlt. Annál több bonyodalmat okoztak a szabadalmi nehézségek. 1912 májusában az amerikai szabadalom egyik német licenctulajdonosával, az Auer Társasággal léptek érintkezésbe, hogy érdekközösséget létesítsenek. A berlini vállalat azt kívánta, hogy az Egyesült Izzó izzólámpa osztálya alakuljon át külön részvénytársasággá és a részvények többségét adja át az Auer Társaságnak. A tranzakció kívánatos volt, mivel az említett berlini vállalat készítette a legjobb minőségű drótlámpát, az osramlámpát. A feltételt azonban nem lehetett teljesíteni, mert a részvénytöbbség átadása a vállalat önállóságának az elvesztésével járt volna.

102 Az ügyvezető igazgatóság a sikertelen kísérlet után tovább folytatta fáradozásait, hogy a gyártási licencet megszerezze. A berlini lámpagyárakkal folytatott hosszas alkudozások után 1912. december 1-én létrejött a licencszerződés, melynek értelmében az Egyesült Izzó a húzott wolframdrótú lámpa gyártási jogát megkapta. Licencdíjként 6 millió lámpaforgalom után 3%-ot kellett fizetnie. Hatmillió lámpán felül a licencdíj 15%-ra emelkedett. Az újpesti gyár vont huzalú wolframlámpát Angliába és Franciaországba nem szállíthatott. A szerződés értelmében az osztrák licencdíjas gyárak Magyarországon wolframlámpa üzemet nem létesíthettek. Kremenezky János bécsi izzólámpagyáros azonban a tilalom ellenére 1913-ban Budapesten wolframlámpa gyárat állított fel, bár Magyarországon izzólámpában többszörös volt a túltermelés. Az Egyesült Izzó vezetői a licencszerződés alapján követelték, hogy a berlini gyárak Kremenezky Jánost, aki a magyar szabadalmakat megsértette, szabadalomjogi lag energikusan rendszabályozzák meg.

103 A wolframlámpa gyáregység 1913-ban teljesen a korszerű dróthúzású wolframlámpa gyártására tért át, melyet az 1909-ben bejegyzett Tungsram védjegy alatt vitt piacra.

104 A vállalat 1909-től kezdve izzólámpa üzemében olyan korszerű beruházásokat hajtott végre, melyek a gyártás rentabilitását hosszú időre biztosították. A gépi berendezést napi 22 000 lámpa gyártására állították be. A termelést azonban csak 45%-kal tudták növelni, mert a gyártás fokozása a nagy munkásvándorlás miatt hajótörést szenvedett. A munká355