Tanulmányok Budapest Múltjából 22. (1988)

ÜZEMTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK– BETRIEBSGESCHICHTLICHE STUDIEN - Jenei Károly: Az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. és elővállalatai = Die Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. (Vereinigte Glühlampen und Elektrizitäts AG.) und ihre Vorgänger 337-374

A wolframlámpa-gyár napi produkciója a sok nehézség leküzdése után 1909-ben 5000 db lámpára emelkedett. Pintér József műszaki igazgató kezdeményezésére még ugyanabban az évben bevezették a wolframszál előállításánál a pasztagyártást. Pintér e célra épületbővítés engedélyezését is kérte, a végrehajtó bizottság újabb építkezésekhez azonban nem járult hozzá, mert a wolframlámpa gyártásával kapcsolatos beruházások már 1,4 millió korona invesztíciós költséget okoztak a vállalatnak. A végrehajtó bizottság építkezések helyett egyelőre éjjeli műszak bevezetését tanácsolta.

95 Az exportpiacokon uralkodó éles verseny, a wolframlámpa árának ismételt leszállítása azonban mégis a gyártás bővítését és újabb invesztíciók foganatosítását sürgette. A versenyképesség megőrzése késztette a végrehajtó bizottságot arra, hogy 1909 október végén a napi 10 000 db lámpa gyártására való berendezkedést elrendelje. A gyár bővítését a határozat után azonnal megkezdték. A beruházási költségek 1 845 000 koronát emésztettek fel.

96 A produkció emelése az Egyesült Izzó létérdeke volt. A wolframlámpa iránti kereslet nem csökkent. A vállalat licenc országainak a szükséglete 5-6 millió db lámpa volt, de a gyártás csak az évi 3 millió db lámpát érte el. Félő volt, hogy a licencországokban új wolframlámpa gyárak létesülnek, ami a vállalatnak nagy kárt okozhatott volna. De a gyártás állandó bővítését sürgette a lámpaárak állandó csökkenése is. A berlini AEG 1910-ben a wolframlámpák árát 33%-kal szállította le, amit az Egyesült Izzónak is követni kellett. A jövő fejlődése a további árcsökkenés mellett szólt, amit csak kis részben lehetett az önköltség csökkentésével kiegyenlíteni. A gyártási szinttel nem lehetett megállni, mert a viszonylag kisebb termelési volumen a konkurrencia felülkerekedését eredményezhette.

97 Pintér igazgató 1910 végén már napi 22 000 db lámpa gyártására tett javaslatot. A végrehajtó bizottság minden fenntartás nélkül felhatalmazta az ügyvezető igazgatóságot, hogy a wolframlámpa gyár bővítését 1,5 millió korona értékben hajtsa végre. Az építkezési és berendezési munkálatok 1911 végére be is fejeződtek. A szénszálaslámpa osztály gyártási helyiségeit a wolframlámpa gyártás bővítésére még nem lehetett igénybe venni, mert bár a szénszálaslámpa forgalma fokozatosan visszaesett, még mindig évi 200 000 korona hasznot hozott.

98 Mivel a wolframlámpa gyár bővítésével kapcsolatban, a hidrogénszükséglet növekedésével is számolni kellett, a hidrogénkérdés megoldása is időszerűvé vált. A vállalat hidrogénüzeme több szempontból kifogás alá esett. Üzeme nem volt biztonságos, állandóan fennállt a robbanás veszélye. A hidrogéngyár üzemében melléktermékként oxigént nyertek, melyet acélpalackokban tárolva értékesítettek. Az eladásnál azonban állandó reklamációk merültek fel, mert az oxigén nem volt elég tiszta. Az oxigén értékesítése nélkül pedig a hidrogén gyártási költsége lényegesen megdrágult. Az Egyesült Izzó a hidrogénkérdést, ha nem is véglegesen, 1911 tavaszán megoldotta. A müncheni Linde Társasággal kötött megállapodás alapján a társaság az újpesti gyár telepén hidrogén üzemet létesített az Egyesült Izzó hidrogénszükségletének a fedezésére. A müncheni gyár az igénybe vett telekért négyszögölenként 8 koronát fizetett. Az általa termelt hidrogént közvetlen csövek segítségével a vállalat tartályába vezették. Az Egyesült Izzó a saját hidrogénüzemét is átadta a társaságnak, A tranzakció előnyös volt, mert az új beruházást ezzel el lehetett kerülni, másrészt a hidrogén kedvező áron állt a vállalat rendelkezésére.

99 354