Tanulmányok Budapest Múltjából 22. (1988)

VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK– STADTGESCHICHTLICHE STUDIEN - Preisich Gábor: Törekvések a főváros műszaki fejlesztésére a Károlyi-kormány és a Tanácsköztársaság idején = Bestrebungen zur technischen Entwicklung der Hauptstadt Budapest zur Zeit der Károlyi-Regierung und der Ungarischen Räterepublik 311-318

szereltségérő

I, a lakások zsúfoltságáról jellemző adatokat találunk az 1920. évi népszámlálás idejéből. A budapesti házaknak ebben az időben 70%-a földszintes, vagy egyemeletes. 12%-ukban nincs vízvezeték, 20%-uk csatornázatlan. Az összesen 206 467 lakásból 107 483 egyszobás, ezekben 403 346 fő, szobánként tehát átlagosan 3,75 fő lakik, míg például a 4 szobás lakások szobánkénti átlagos lakosságszáma 1,34 fő. A közös konyhás lakások száma 1333, a konyha nélkülieké 16 258. A fürdőszoba nélküli lakások száma 145 109, több mint kétszerese a fürdőszobával ellátott 61 358 lakásnak. A bérházak udvari egyszobás lakásaihoz általános a melléklépcsőházból nyíló közös WC. A lakások 31%-ában albérlőt tartanak, ezek közül 11 330 lakásban 3—5,1490 lakásban ennél is több az albérlők száma. A peremkerületekről és a környék településeiről ilyen vonatkozású részletes adatokkal nem rendelkezünk, de a lakásviszonyok semmivel se kedvezőbbek. A lakások felszereltsége a budapestinél sokkal alacsonyabb fokú, 23 település közül csak 5 rendelkezik vízvezetékkel, vagy a település egy részére kiterjedő csatornázással. Közülük Üjpest, a rákospalotai MÁV lakótelep és a kispesti Wekerle-telep csatornahálózata még az első világháború előtt létesült. Ipari üzemek elhelyezkedése Az első világháború utolsó éveiben a hadiipar kivételével az ipari termelés csökkent. Ez a tendencia az 1918—1919. években is folytatódott. Több gyárat bezártak, a rendelkezésre álló kapacitást csak részben használták ki. Az akkori Budapest területén a két legnagyobb ipari góc Angyalföld és Kőbánya (1920-ban Angyalföldön 15 ezer, Kőbányán 16 ezer a gyáriparban dolgozók száma). Mindkét övezetben a nehézipar túlsúlya jellemző. Újlipótváros—Angyalföld körzetében főként malmok, gépipari vállalatok és hajógyár. Kőbányán a söripar, a vasúti járműgyártás, a textilipar és az építőipar települt. A harmadik jelentős ipari terület a Soroksári út környéke az élelmiszeripar túlsúlyával. Óbudán a hajógyártás, a textilipar és az építőanyagipar, Délbudán a textilipar a jellegzetes iparág. A peremtelepülések közül Csepel ipari munkáslétszáma a Weiss Manfréd gyár révén mindezeknél magasabb (1920-ban 18 ezer). Újpesten a már korábban kifejlődött nagyvállalatok (Egyesült Izzó, Chinoin stb.) mellett a bőripar és a textilipar fejlődött még a háborús évek alatt is (ipari munkáslétszám 1920-ban kereken 10 ezer). A budapesti belső kerületek közül a VIII. és a IX. kerület, a peremtelepülések közül Újpest (a maga asztalosműhelyeivel) egyben a kézműipar bázisai. A kisipari műhelyek legtöbbje lakóházak alagsorában, pincéjében működik. Törekvések a lakásviszonyok javítására A Károlyi-kormány a lakásínséget egyik központi problémájának tekintette, megoldásának érdekében létrehozta az Országos Építésügyi Miniszteri Bizottságot. Ennek a szervnek Vágó József építész volt az alelnöke. A Bizottság megalakulása után azonnal megindította három lakótelep előkészítési munkáit, egyet a Maglódi úton a mai kórház he313