Tanulmányok Budapest Múltjából 22. (1988)

VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK– STADTGESCHICHTLICHE STUDIEN - Szekeres József: A fővárosi közüzemi hálózat működésének jogi szabályozása, 1872-1938 = Rechtliche Regelung der Tätigkeit des hauptstädtischen Kommunalbetriebsnetzes, 1872-1938 287-309

A községi üzemek személyzeti politikájának vizsgálata a létszám általános túlméretezettségének megállapítása mellett rávilágított arra a tanácsi gyakorlatra is, hogy az üzemek vezetésére általában közigazgatási tisztviselőket jelöltek ki. Ezek városházi munkáját helyettesekkel végeztették el. A bizottsági jelentés e részében nagyon szűkszavú és óvatos fogalmazású. A képviselőházi ellenzék — a mentelmi jog szárnyai alatt — már sokkal nyíltabban szólt erről a jellemző sajátosságról.

17 A városházi vezetők — akik természetesen az ellenforradalmi Woff párt vezető exponensei — delegálás vagy alkalmazási szerződések révén — igazgatósági és felügyelő bizottsági — pozíciókat foglaltak el a közüzemeknél s így jutottak mammutfizetésekhez. Az is gyakori jelenség volt, hogy a főtisztviselők nyugdíjaztatták magukat, majd elfoglalva egy-egy közüzem vezérigazgatói székét, a magas nyugdíj mellett hatalmas üzemi járandóságokat is élveztek. E gyakorlatból az tűnt ki, hogy valójában a Wolff párt legalizálta a Bárczy-féle klikknek csupán a háborús viszonyok közepette keresztülvihetett akcióját a közüzemi pozíciók egyéni elfoglalása terén. A politikai és közigazgatási vezetők, rokonaik és érdekeltjeik az 1920-as években tömegesen benyomultak a közüzemi területre. így alakult ki a túlméretezettség. Méginkább károsnak bizonyult e helyzet az üzemek irányítása és ellenőrzése vonatkozásában azáltal, hogy a törvényhatósági bizottsági tagok, városi pártvezetők és közigazgatási főtisztviselők ültek be a közüzemi vezetői munkakörökbe, lényegében ugyanazon személyek saját munkaadóik és ellenőreik lettek. Sipőcz polgármester, mint városi közigazgatás vezetője ellenőrizte Sipőcz BSZKRT igazgatósági elnököt. Folkusházy Lajos mint alpolgármester megbízta Folkusházy BSZKRT vezérigazgató helyettest vagy Folkusházy vásárpénztári igazgatót egy bizonyos feladat elvégzésével, majd hivatalból saját maga ellenőrizve saját magát, mint városi főtisztviselő anyagi ellenértéket utalt ki magának közüzemi munkásságáért. Amikor a törvényhatósági bizottság közgyűlésén egy-egy közüzemről szavaztak, akkor a szavazók — a törvényhatósági bizottság tagjai — saját maguknak, mint üzemi funkcionáriusoknak szavaztak bizalmat. A bizottság jelentése s a vele kapcsolatos parlamenti és sajtóvisszhang egyben rávilágított arra a tényre, hogy a Wolff párt közüzemalkotó politikájának tengelyében elsősorban hatalmi pozíciók keresése és egyéni meggazdagodási törekvések álltak, semmint a főváros érdekeinek szolgálata. A Keresztény Községi Párt és a Községi Polgári Párt paktuma 1926-ban A Wolff párt az 1925. évi községi választásokon a városi kormánypárttal együtt látványos vereséget szenvedett. A szavazatok többségét az egyesült baloldali pártok blokkja szerezte meg. A törvényhatósági bizottságban mégsem tudott a baloldal túlsúlyba jutni, mert az 1924:

XXVI.te. alapján hivatalból és szakszerűség címén helyet foglaló kormány és Wolff párti tagok összefogása a jobboldal többségét eredményezte.

18 A Wolff párt végül elvesztette egyeduralmát, 1926-tól a kormány városi pártja ugyanannyi szavazattal rendelekezett már a közgyűlésen. A városházi „érvényesülés" szempontjából ekkor a két párt paktumot kötött egymással. A Wolff párt kénytelen-kelletlen, együttműködésre kényszerült a kormány városi pártjával, számolni kellett a kormány városi célkitűzéseivel, 297