Tanulmányok Budapest Múltjából 22. (1988)

VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK– STADTGESCHICHTLICHE STUDIEN - Szekeres József: A fővárosi közüzemi hálózat működésének jogi szabályozása, 1872-1938 = Rechtliche Regelung der Tätigkeit des hauptstädtischen Kommunalbetriebsnetzes, 1872-1938 287-309

az 1920. évi választásokon a szavazatok alig 40%-ával jutott egyeduralomhoz a városvezetésben, s kétségbeesett erőfeszítésekkel igyekezett stabilizálni nem remélt győzelmét.

10 A párt vezetői nem csináltak titkot abból a törekvésükből, hogy folytatni kívánják a községesítéseket, melynek tengelyében álló reális szükséglet és igény mellett ezúttal is komplex célok — a hatalmi pozíciók erősítése és bővítése, a városi gazdaságpolitika és párttevékenység anyagi bázisának kiszélesítése s nem utolsó sorban csakúgy, mint Bárczyék esetében, a köztisztviselői-értelmiségi és egyházi körökből kikerülő pártvezetők meggazdagodási igyekezete — voltak találhatók. A Wolff-párti fővárosvezetés ügyes taktikázással kihasználta céljai eléréséhez a Tanácsköztársaság alatt végrehajtott államosításokat is. A köztulajdonba vett városi villamosvasutakat és temetkezési vállalatokat egykori tulajdonosaik vonakodtak kártérítés nélkül visszavenni. A kormány és a tőkések között elhúzódó egyezkedéseket felhasználva s a területhasználati szerződések felmondási és megváltási paragrafusaira hivatkozva, a főváros saját fennhatósága alá vonta és egyesítette a temetkezési vállalatokat, majd 1920. január 1-én két éves határidővel, felmondta a legnagyobb magánkézben levő közlekedési vállalat, a Budapesti Közúti Vaspálya Társaság, az egykori lóvasút területhasználati szerződését. A felmondás jogszerűségéhez kétség nem férhetett s így 1922. december 23-án megalakulhatott a legnagyobb községi vállalat, a több mint 10 000 dolgozót foglalkoztató Budapest Székesfővárosi Közlekedési Rt.

11 A fővárosi közlekedés egységes rendszerének megteremtése azonban még csaknem egy évtizedes folyamat eredményeként valósulhatott meg. Előbb a főváros megalapította saját autóbuszüzemét, háramlás útján tulajdonába került a Budai Hegypálya (Sikló) és a Fogaskerekű Vasút s 1933. január 1-ével megvásárolta a peremvárosokkal összeköttetést biztosító helyiérdekű vasutak részvénytöbbségét. 1933-ban a főváros helyi- és elővárosi közlekedése döntő mértékben a főváros tulajdonába került s lehetővé vált Budapest további fejlesztésének érdekében az összehangolt és egységes közlekedési hálózat megteremtése. A főváros bankjának létrehozására irányuló erőfeszítéseket 1928-ban koronázta siker. A kormány felhívására a főváros tanácsa megvásárolta a csőd szélére jutott, nagy múltú Egyesült Budapesti Fővárosi Takarékpénztárt s Budapest Székesfővárosi Községi Takarékpénztár Rt. elnevezés alatt a főváros gazdaságpolitikájának a nagybankoktól való részbeni független ülését biztosító pénzügyi bázist hozott létre. A fővárosi pénzalapok- és közmüvek tőkeállományának és készpénzének koncentrálása lehetőséget teremtett nagyobb volumenű gazdasági célkitűzések megvalósítására is. A fővárosi anyagi erők és eszközök ez összevonása tette lehetővé a fenyegető pénzügyi összeomlás elkerülését az 1929—1933. évi világválság éveiben, majd a válság mélypontján túljutva, a fővárosi beruházási politika folytatását.

12 A főváros községesítési politikája lényegében az 1920-as évek végére elérte legfontosabb céljait s a községesítési folyamat eredményeként alakult ki az a hatalmas fővárosi közüzemi és vállalati hálózat, mely döntően rányomta bélyegét az akkori Budapest mindennapjainak arculatára. 293