Tanulmányok Budapest Múltjából 22. (1988)

VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK– STADTGESCHICHTLICHE STUDIEN - Kiss József: Tóth Gáspár, Petőfi "mecénása" : egy jeles polgári magyar szabómester a reformkorban és a forradalomban = Gáspár Tóth, Petőfis Mäzen : ein herrvorragender bürgerlich-ungarischer Schneidermeister im Reformzeitalter und in der Revolution 241-286

1846. június 1-én megnyitott győri iparműkiállítás bíráló bizottságának; a 3 tagú zsűri tiszteletére a győri és győrvidéki iparosok lakomát rendeznek.

83 A június-júliusi pesti 3. országos iparműkiállításon kettős minőségben vesz részt. Az 1847. évi „Ipar-Czímtár" közli a kiállítók és a kiállított cikkek teljes lajstromát (ezt „Tárgyjegyzék..." címen külön is kiadták), ebben a pestiek között ezzel a szöveggel szerepeltetik:,,Tóth Gáspár magyarszabó, Uri utcai Jankovics-házban; [kiállít] magyar díszöltözetet, palástmentét bársonyból, dolmányt damaszkból, nadrágot posztóból és dolmányokat selyemből, s posztóból."

84 Ugyanakkor e kiállítás bíráló bizottsági tagságát is elvállalja, tehát lemond a versenyben való részvételről és az esetleges jutalomról: az 1846. október 9-én kelt, több helyütt kiadott „díjbírálati" jelentés szerint „Szilágyi István, Tóth Gáspár és Haywald Sámuel urak, bírákul levén alkalmazva, ez okból kinyilatkoztatták, hogy versenyezni nem akarnak."

85 E 3 tagú bizottság szakvéleménye alapján — a szabóipar területén — bronzéremmel jutalmazták „a Kostyál és Sós testvérek magyarszabó műhelyét" és Keresztessy H. Pál pesti szabót, s több mester kapott dicsérő oklevelet.

86 Kacskovics Lajos, az új polgárőrségi alakulat alhadnagya, feljebb idézett emlékezésében Tóth Gáspárt az újdonsült tisztek névsorában „tekintélyes magyar szabó, háztulajdonosaként szerepelteti. Pedig 1844-ben — legalábbis a főváros területén — még nem rendelkezett semmiféle ingatlannal; a telekkönyvben 1846 elején találkozunk először a nevével; január 30-án, árverésen, a Belváros 512. sz. telkén álló Magyar utcai házat vásárolta meg 3225 pengő forintért, s ezt a telekátírási jegyzőkönyv tanúsága szerint 1846. április 2-án írták az ő és felesége, Nagy „Örzsébet" nevére.

87 Ebben (az 1850-es évek elején Magyar utca 35. számot kapott)

88 épületben lakott haláláig. A vételárból és a teleknek mindössze 76 négyszögölnyi nagyságából arra következtethetünk, hogy szerény, legfeljebb 2-3 szobás kis ház lehetett (a mai Magyar utca 29. sz. helyén állott), s ha arra gondolunk, hogy lakója Kacskovicstól is hangsúlyozott tekintélyét minden ingatlantulajdon híján vívta ki, e tekintély további, különösen a forradalom évében tapasztalt fokozódását sem fogjuk ezzel a házvétellel kapcsolatba hozni; annál kevésbé, mert a forradalmat megelőző évben Tóth Gáspár közéleti tevékenységének olyan minőségileg új szakasza kezdődik, amikor a rendszeres újságolvasók gyorsan gyarapodó tábora mind sűrűbben figyelhet fel a nevére, — nem hirdetések vagy színes divatmellékletek alján, hanem a politikai hírrovatokban. A Nemzeti Kör és a Pesti Kör az 1847. január 24-i közös közgyűlésen „Ellenzéki Kör" néven kimondja egyesülését. Jelentős esemény ez (maga Kossuth áll mögötte) : egységes liberális (baloldali) politikai csoportosulás jön létre. Az ekkor szótöbbséggel elfogadott határozat értelmében a korábbi Nemzeti Kör-i és Pesti Kör-i választmányi tagok a legközelebbi tisztújításig egyaránt megmaradnak tisztségükben,

89 tehát Tóth Gáspár is. Az eredetiben fennmaradt s 1848-ban nyomtatásban is kiadott pénztári kimutatások szerint az 1847. évi „részvénydíjakat", azaz tagdíjakat (mindkét félévben 5 pft-ot) befizette,

90 az ez évi választmányi és közgyűléseken azonban nem hallat magáról; talán nem is jár az ülésekre (hacsak a jelenlevők névsora végén gyakori „és sokan mások" nem éppen őt takarja el néha előlünk).

91 Ez azonban inkább más elfoglaltságaival magyarázható, mintsem azzal, mintha a két „Kör" egyesülésének ellenzői közé tartozott volna, mintha nem értett volna egyet az új egyesületnek immár nyílt (az elnevezésben is kifejezésre 258