Tanulmányok Budapest Múltjából 22. (1988)

VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK– STADTGESCHICHTLICHE STUDIEN - Kiss József: Tóth Gáspár, Petőfi "mecénása" : egy jeles polgári magyar szabómester a reformkorban és a forradalomban = Gáspár Tóth, Petőfis Mäzen : ein herrvorragender bürgerlich-ungarischer Schneidermeister im Reformzeitalter und in der Revolution 241-286

Sorshúzás előtt Kétszázezer forint! reá Gondolni is alig merek. Nagyúr leszek, mennykő nagy úr, Föltéve persze: ha nyerek. Vajon hová teszem e pénzt, Mindenh'á, csak ládámba nem! Meg nem penészedik az én Ládámban, hiszem istenem. Amint nyerek, elnyargalok Tóth Gáspárhoz nagy hirtelen, És e jó úrnál eddigi Kontóm szépen lekvittelem; Aztán (most már készpénzemért!) Jó téli öltönyt varratok: Mert közel a tél, s mostani Ruhámban meg is fagyhatok. Mi Ily jólesik majd: ha fogat Vicsorgat énrám a hideg, Haha! milly jólesik: fügét Mutatni őkegyelminek. Ügy ám, de hátha nem nyerünk ... Ha nem nyerünk: isten veled, Jó téli öltöny! — de sebaj, Megszoktam már a hideget.

42 Érdemes eltűnődni azon, hogy a bécsi lottéria csábító hirdetménye, melyet a pesti újságok is rendszeresen közöltek, milyen prózai, úgyszólván hétköznapi reményeket keltett az egyébként gazdag fantáziájáról ismert költő lelkében. Azon a 200 000 váltó forinton (amely pengőben számítva 80 000-nek felelt meg, s csak a reklám kedvéért hirdették a hat számjegyű váltó-értékben) birtokot, palotát, hintót vehetett volna — ,,feltéve persze, ha nyer! —, a hónapos szobában élő, szerény jövedelmű Petőfi vágyainak felső határa azonban 1845 késő őszén a „jó meleg téli öltöny" volt. S tervezgetéseiben még ennek megrendelését is a korábbi tartozás „lekvittelése" (kiegyenlítése) előzi meg! Az idézett adatokból tehát arra következtethetünk, hogy amikor - még az év tavaszán - felvidéki útjára elindult, ez alkalomra ruhát rendelt Tóth Gáspártól (talán ebben rajzolta le Barabása Pesti Divatlap számára);

43 ugyanakkor rendezte addigi tartozását (mint láttuk, 252